Sibi

Sári vagyok, de mindenki csak Sibinek hív. Egy dombtetőn lakom a mi kis faházikónkban. A Papi csak úgy hívja - Noé bárkája, és ezen mindenki mosolyog, kivéve a Papit. Ő komolyan gondolja, mert nem csak mi lakunk itt, hanem egy csomó állat is. A Mami szerint túl sok, a Papi szerint elég, szerintem meg Öcsi szerint még tuti befér néhány.

Szerencsére Papi meg Mami elég feledékenyek lesznek, ha meglátnak egy beteg, vagy gazdátlan állatkát, így nem jut eszükbe, hogy kicsi a házunk, és mindig találnak egy kis szabad helyet. Így lett három kutyánk, néhány farkatlan agámánk, verébfiókánk, meg egy ideges szkinkünk, aki igazából egy kékfarkú gyík arany-fekete csíkos pizsamában. Van, aki csak meggyógyulni marad, van, aki örökre beköltözik."

Vibók Ildi elképesztő humorral, saját kislánya bőrébe bújva írta meg nem hétköznapi családjának mulatságos mindennapjait. A különös família és a velük egy fedél alatt élő állatok Igor Lazin rajzain elevenednek meg.