Száz év magány

A szerzőről

Gabriel García Márquez (Aracataca, 1927. március 6. – Mexikóváros, 2014. április 17.) Nobel-díjas kolumbiai író, újságíró, kiadó és politikai aktivista. Élete legnagyobb részét Mexikóban és Európában töltötte.

Gyakran a mágikus realizmus leghíresebb írójának nevezik, és írásainak nagy része erősen kötődik is ehhez a stílushoz, de túl változatosak ahhoz, hogy művei összességükben könnyen beskatulyázhatóak legyenek.

Sokáig anyai nagyszülei és nagynénjei nevelték, mivel szülei 5 éves korában Sucrébe költöztek. Nagyszülei kiemelkedő személyiségek voltak, amelynek hatása megmutatkozott Márquez későbbi irodalmi tevékenységében is. Kezdetben a kolumbiai napilap, az El Espectador riportereként dolgozott, később külföldi tudósítóként Rómában, Párizsban, Barcelonában, Caracasban és New Yorkban. Az ötvenes években kezdett el publikálni. Első figyelmet érdemlő munkája az Egy hajótörött története volt, amelyet 1955-ben cikksorozatként jelentetett meg. Több munkáját egyaránt nevezték fikciósnak és nemfikciósnak is, különösen az 1981-ben megjelent Egy előre bejelentett gyilkosság krónikáját, amely egy vérbosszú újságokban is megjelent történetét meséli el, és a Szerelem a kolera idejént, ami szülei szerelméről szól. Leghíresebb regénye, a Száz év magány 1967-ben jelent meg és több mint tízmillió példányban kelt el. García Márquez 1982-ben megkapta az Irodalmi Nobel-díjat regényeiért és novelláiért. 2002-ben adta ki önéletrajzi könyvét, a Vivir para contarla. Ez magyarul Azért élek, hogy elmeséljem az életemet címmel 2003-ban a Magvető Könyvkiadónál jelent meg.