Apák szemébe nézni

Nézem az eget, az embereket, a madarak röpülését, a gyümölcsfák virágzását, járom a tengerpartokat, a börzsönyi erdőket és a somogyi dűlőket is – jó szóért, könnyű borért. Átkelve a
„nagy sötétlő erdőn”, még mindig szerelemmel szeretek, és nem mondok le az élet egyetlen percéről sem: minden örömére és bánatára kíváncsi vagyok. Bízom a manapság semmibe porló szabad akarat méltóságában, és remélem, helyes választ adhatok az életemre, amely annyira hasonlít a tiédre is, kedves Olvasó.
Most felnevet bennem valaki, és azt súgja, hagyd a nagy szavakat, csak tönkretesznek, hajolj közel egy tőzikéhez, aztán ülj le a pincéd elé a Boróca-hegyen, hallgass és figyelj, írj, ha tudsz, mást nem tehetsz.
Tomaji Attila
*
Versekről beszélni nehéz. Nehéz meghatározni, ha ugyan lehetséges egyáltalán, miről ismerszik meg a jó vers – miért érezzük Tomaji Attila verseit olvasva már néhány sor után, hogy jelentős költészettel van dolgunk? A versek zenéje ragad meg leginkább? A hasonlatok és leírások érzékletessége? A hagyományőrzés és modernség egysége? Az érzések és gondolatok erőssége és mélysége? Igen, ez így mind együtt, de azt hiszem, van még valami, ami emlékezetessé teszi őket: az, hogy a versekből kirajzolódik egy személy – senki mással nem összetéveszthető, mégis közel áll hozzánk, független mindenféle kordivattól, mélyen érző és ironikus egyszerre –, és ez a személy olyasmiről beszél – mulandóságról, veszteségről, szomorúságról és életörömről, emberi kapcsolatokról –, ami mindnyájunkat érint és megrendít, amiben a saját érzéseinkre, a saját életünkre ismerünk.
Rakovszky Zsuzsa
*
Az Apák szemébe nézni című kötetről nem mondhatom, hogy meglepetés, hiszen a költő neve ismert, és versei kivívták már a szakmai tudás iránti bizalmat. Az idei könyvhéten megjelenő, nyolcadik verseskötete bravúros zeneisége, természetes, de mégsem elkoptatott rímei örömforrássá válnak az olvasó számára. Szomjasan várunk az újabb kortyokra. Ízlelgetjük a régi ízt, a nyelv habjaiban megmártózás gyönyörét. Boldogok vagyunk, hogy Tomaji Attila nyelvileg és gondolataiban gazdag világa az összeomlás és válságok ellenére megerősíti a költészetbe vetett bizalmunkat.
Takács Zsuzsa