Az utolsó szamuráj

„Az évszázad legjobb könyve. Christian Lorentzen, New York Magazine
A tizenegy éves Ludo apát keres. Édesanyja, az őt szerény körülmények között egyedül nevelő Sibylla négyéves kora óta tanítja olvasni görögül, arabul, japánul, héberül. Hűvösebb időben ők ketten a londoni metró Circle Line vonalán utazgatnak, hogy ne kelljen otthon fűteni; és hogy elüsse az időt, a fiú Homéroszt olvas eredetiben. Az utasok a csodájára járnak – Talán zseni? Igazi csodagyerek? Vagy a gyermekbántalmazás egy rafinált módjának áldozata? Este, miután hazaérnek a metrózásból, rendszerint elindítják videón A hét szamurájt – Sibylla nagy rajongója a filmnek, és feltett szán déka, hogy egy helyett hét férfi példaképet ad fiának. Noha legtitkosabb gondolataiba is beavatja, épp csak egyvalamit nem hajlandó elárulni Ludónak: az igazi apja nevét. Ludo ezért titkos küldetésre indul London utcáin, hogy megtalálja az utolsó szamurájt – az apát, akit sohasem ismert.

„Azt mondta hogy annyit kérdezhetek amennyit csak akarok mert ma van a születésnapom. Azt kérdeztem ki az apám? Sibylla azt mondta hogy sajnálja de nem mondhatja meg. Annyit mondott hogy útikönyveket ír és csak egyszer találkozott vele. Szerintem híres lehet.”
Helen DeWitt Washingtonban született, 2004 óta Berlinben él. Oxfordban szerzett ókortudományból diplomát és doktori címet. Később otthagyta az egyetemi életet, hogy írjon, végül Londonba költözött, és megszerezte a brit állampolgárságot. Körülbelül 100 regénytöredékkel rendelkezett, amikor 1995-ben elkezdett dolgozni Az utolsó szamurájon. A könyv az 1999-es frankfurti könyvvásáron szenzációt keltett, 20 nyelvre fordították le. 2016-os újrakiadásakor több méltatója az évszázad legjobb könyveként üdvözölte.