Betonba hímezve

Fruzsina a kádban ázó elhagyott menyasszony. Fruzsina a művész, aki egy
szarvasbogár-szimbólumban képes látni és láttatni a világot. Fruzsina a nő,
aki le meri írni a testét. Fruzsina a gyermek, aki nem maradhatott volna
életben csoda nélkül. Fruzsina a szent, aki a legkevésbé sem akar azzá
válni.
De Fruzsina leginkább a kortársunk, aki középkori lelkével ókori időkben
vándorol.
A Margó-díjas Halász Rita provokatív második regényének hősnője
napjaink Budapestjén várja, hogy a Fiú visszatérjen hozzá. Szinte ki sem
mozdul művészlakásából, melyet élete töredékeivel zsúfolt tele. Az
otthonába rajta kívül egyedül csak a Szent Család bejáratos. Fruzsina
elvesztett szerelmese az ő elvesztett fiuk.
Visszatér-e a tékozló, aki feláldozta magát... Igen, őérte is. És vajon
mivégre való az ő áldozata? Kifejezhetjük-e, amink nincsen, vagy erre
csakis a művészet képes? Túlélhetjük-e az életünket, ha irracionálisan
komolyan vesszük?

Halász Rita 1980-ban született Budapesten. Író, művészettörténész. Mély
levegő című regényével 2021-ben elnyerte a legjobb első prózakötetnek
járó Margó-díjat. A könyv 2025-ben angolul az amerikai Catapult, franciául
a Christian Bourgois kiadásában jelent meg, jelenleg készül a spanyol
fordítása az Editorial Mapa megbízásából.

„Megfogadtam, hogy addig nem mozdulok innen, amíg vissza nem jössz
hozzám, hogy a fürdőkád lesz a koporsóm, hogy meghalok a világ
számára, és mégis megmentettem apámat. Hogyan lehetséges, hogy a
szívem nem csak veled van tele?
Margitnak azt ígérted, ha lemond minden földi hiúságról, még a
fiáról és önmagáról is, nem hagyod el soha többé. Vajon anyámnak is ezt
suttogtad a fülébe azon a szikrázó tavaszi napon, amikor elindult nélkülem
a Zugligeti úton? És én? Én kit hagyjak el érted?”