A biblioterápia közelről

„A szentendrei modell” - ez a fogalom minden bizonnyal emlékezetes lesz a magyar biblioterápia palettáján.

A biblioterápia, vagyis a „könyvek általi, olvasmányok révén történő gyógyítás”, segítés, támogatás magától értetődő, természetes eszközként kapcsolódik a könyvtárosok mindennapi munkájához. Az amerikai könyvtárak szövetsége már 1939-ben a könyvtárosi tevékenységek közé iktatta a biblioterápiát. Magyarországon a 70-es években kezdődött meg a biblioterápiával való megismerkedés.
Mint minden új eljárás bevezetéséhez, ehhez is időre volt szükség, továbbá meggyőzésre, a bevezetés szakmai és társadalmi igénylésének a felkeltésére. Az Amerikából jött módszer elsajátításához az idők folyamán magyar nyelven is hozzáférhetővé vált számtalan külföldi tanulmány, kézikönyv, melyek elősegítették a biblioterápia elméleti megismerését, alkalmazási lehetőségeit. Mivel olyan eljárásról van szó, melynek gyakorlata sokkal régebbi múltra tekint vissza, mint az elmélete, nem volt könnyű megtalálni az optimális képzési formát, az ismeretek körének, a készségek, képességek fejlesztésének és folyamatos továbbfejlesztésének megfelelő arányait és módjait. Ma már többféle, többszintű képzési lehetőség áll az érdeklődők rendelkezésére itthon is, ezek közül csak az egyik a Szentendrén, a Pest Megyei Könyvtárban folyó, Bartos Éva könyvtáros, Horváth Judit pszichológus és Magyarné Fekete Katalin drámajáték szakértő által kidolgozott akkreditált képzés. Ennek alapjaira építve az eltelt két évtized alatt modell értékű komplex biblioterápiás rendszert sikerült kiépíteni.
A rendszer kialakításának folyamatosan bővülő koncepcióját, egymásra épülő állomásait kíséri végig a kötet, bemutatva azokat az elméleti és módszertani specialitásokat, melyek miatt szerénytelenség nélkül nevezhető „szentendrei modell”-nek ez a történet.