Dante

Anya mindig azt mondta, ne játsszak a tűzzel. Azonban, ha Dante Moretti maga a láng, én el akarok égni vele.

Gyűlölöm Dante Morettit!
Kegyetlen és könyörtelen. Bármi áron eléri céljait, még ha az emberéletekbe kerül is. Ha valaki vét ellene, nincs bocsánat. Olyan gonosz, hogy az ördög elbújhat mellette. De én nem ezért gyűlölöm.
Hanem azért, mert elvette tőlem az egyetlen dolgot, ami ebben a keserves világban még megmaradt nekem – a szabadságomat. Magához láncolt egy olyan adósság miatt, ami nem is az enyém.
Szerencsétlenségemre a testvérem az, aki tartozik neki.
Most azonban Dante aranykalitkájának foglya vagyok, és az egyetlen választásom: a szökés. Megpróbálom. Komolyan megpróbálom. De Dante Moretti mindenütt ott van.
Fojtogató a jelenléte. Mindent felemészt. Megrészegít.
Ő maga az ellentmondás. A szíve olyan hideg, mint a jég, de a szenvedélye forró, akár a tűz.
Miért képes úgy belelátni a lelkembe, ahogy eddig soha senki más? Miért kezd hevesen dobogni a szívem attól, ha csak egymáshoz érünk?