Ellenforradalmi jegyzeteim II. kötet

Újabb szenzációs leletmentés: az eredeti Prónay-napló.

Tótprónai és blatnicai Prónay Pál Sándor István Gábor (1874–1946) magyar katonatiszt. A Rongyos Gárdaként ismert szabadcsapat vezetőjeként fontos szerepe volt a vészterhes trianoni időszak kaotikus eseményeiben, a proletárdiktatúrát és a vörös terrort követő „fehérterror”-ban, valamint a soproni népszavazás eredményének kikényszerítésében. Szembement a trianoni döntéssel, de Károlyival, Bethlennel, Telekivel és Horthyval is. Döntő szerepet játszott a nyugat-magyarországi felkelés kirobbantásában. A felkelés során a magyar irregulárisalakulatok megakadályozták az osztrák rendőr- és csendőralakulatok bevonulását a Magyarország által a trianoni döntés által kiürített Sopronba és az elcsatoltnak ítélt határterületre, majd az 1921. október 4-ére összehívott nemzetgyűlésen kikiáltották a független Lajtabánságot, melynek vezetőjévé megválasztották „lajtai bán” címmel. A fegyveres ellenállás kényszerítette az antant hatalmakat a soproni népszavazás (1921. december 14.) kiírására. IV. Károly király második visszatérési kísérlete idejénmegtagadta a királypárti katonai egységek elleni fellépést. Ezért Bethlen István és Gömbös Gyula kizáratta az Etelközi Szövetségből, majd félreállították.

Emlékiratait két évtizeddel később kezdte megírni, 1943–1944-ben, korabeli jegyzetei, dokumentumai, hivatalos és magánokiratai, fényképei és újságkivágások alapján. A mintegy ezeroldalas gépirat a diárium hányatott sorsára is rávilágít: hiányzik a teljes első része, valamint az 1921 utáni eseményeket rögzítő füzetek teljes anyaga. Utóbbiakat kéziratban őriz(het)te Prónay, tudomásunk szerint nem került legépelésre, később az egész emlékirategyüttes szőrén-szálán eltűnt, és az 1960-as évek elején bukkant fel Csehszlovákiában, ahonnan a kádári Magyarországra került immár hiányosan. A legépelt anyagot viszont átnézte, számos helyen tollal beleírt vagy átírt részleteket, de az alapvetően kronologikus eseménysoron utóbb sem változtatott, noha időnként nagy kitérőket tesz egyik-másik esemény vagy személyleírás kapcsán.

A felbecsülhetetlen értékű emlékirat először jelenik meg a teljes eredeti szöveggel, jegyzetekkel és gazdag képanyaggal kiegészítve.