Jelenlegi hely
Etelközi vitézek
További ajánlataink
Bővebben...
A „ősmagyar trilógia“ első kötetében megismert Ogur kalandjai folytatódnak. A magyarok már elszakadtak a végnapjait élő Kazár Birodalomtól és a saját életüket élik a négy folyam között, Etelközben. A regény csaknem negyedszázadot ölel fel, mialatt a vezérré választott fiatal harcosból megfontolt öreg férfi válik, ki már a nyolc magyar törzset vezérli. Ha lehet, békében, ha nem lehet, bolgárokkal, besenyőkkel véres harcokban áll ki népéért. Kétszer is jár követségben Bizáncban, megismeri a görögök megosztó taktikáját és tesz is ellene. Közben megtalálja élete párját, ám a boldogságnak is vége szakad egyszer…
A regény sok érdekes és fontos tudnivalót ad az olvasóknak: hogyan éltek akkori őseink, milyen szándékok és célok mozgatták őket? Milyen volt a szerelem, a házasság, a család, a halál? Hogyan éltek háborúban és békében, hogyan teltek a hétköznapok? A könyv végén felbukkan egy bátor leány, aki majd a harmadik kötetben Álmos anyjaként lesz fontos szereplője a magyar történelemnek.
Adatok
A szerzőről
Nemere István (Pécs, 1944. november 8. –) magyar író, műfordító, eszperantista. Rendkívül termékeny író, több mint 700 könyve jelent meg magyar nyelven. Mintegy 11 millió példányban keltek el művei. Főleg sci-fi könyvei és paranormális jelenségekkel foglalkozó művei tették ismertté, de több más műfajban is publikál. Számos nyelven adták ki műveit, köztük perzsául és eszperantóul is.
Eredeti családneve Niedermayer. Szülei javarészt Veszprém és Somogy megyei falvakban éltek; apja körzeti orvosi munkát vállalt, anyja pedig a háztartást vezette. Nemere visszaemlékezései szerint szerette a falusi életmódot. Az iskolát viszont szenvedésként élte meg; nehezen viselte a tanintézet rendszerét és a tanórák többségét, csupán az irodalom- és földrajzórákat kedvelte. 1963-tól, az érettségi megszerzése után munkába állt. Budapesten töltötte le katonai szolgálatát. Ezután az Állami Térképészeti Hivatalnál dolgozott, majd boncsegéd lett, és boncolásokon is részt vett. Rövid ideig statisztaként dolgozott a Hunnia Filmgyárban.
1964 nyarán egy fiatal lengyel tanárnőnek és barátainak tolmácsolt eszperantó nyelven. Lengyelországba látogat. 1966-ban feleségül is vette korábban megismert lengyel barátnőjét. 1967-ben megszületett lánya, Kinga. Házassága válással végződött. 1970-ben megpróbált nyugatra disszidálni, de a varsói repülőtéren feltartóztatták. Végül még 1972-ben visszaszökött Magyarországra, Esztergomban telepedett le, és beiratkozott az ELTE könyvtár szakára. 1975-ben diplomázott. 1972–1979 között másodállásban mint mentőápoló, könyvtáros és biztosítási ügynök dolgozott, majd 1980-tól szabadúszó és főállású író lett. Az 1970-es években sikerült több újságnál is megjelentetni írásait. Első könyve (A rémület irányítószáma - krimiregény) 1974-ben jelent meg, amelyet egyre több követett. 1980-ban, A fantasztikus nagynéni címmel megjelent az első ifjúsági regénye, mellyel megindult a hírnév felé. 1981 óta már nem volt év, amikor ne jelentek volna meg Nemere-könyvek. A rejtélyes jelenségekkel, a történelem titkaival és az emberi képességekkel kapcsolatos paratudományos könyvei ellentmondásos visszhangra találtak, de ismertté tették a nevét. Később egyre gyakrabban írt írói álnév alatt, néha női néven is. Napjainkban főleg történelmi témájú könyveket publikál, nem szokványos módon. Néhány évig egy tévécsatornánál interjú műsort vezetett.