EGY TELJES KORSZAK, az első két évtized írásai hiányoztak eddig Hamvas Béla életművéből: míg az 1930 után született művek némelyike több kiadást is megért, az 1930 előttiek összegyűjtésére és új kiadására alig volt remény. A Hamvas Béla kiskönyvtár e két kötete első ízben tartalmaz átfogó válogatást Hamvas Béla fiatalkori műveiből.
Az első írás születésekor, 1912-ben Hamvas a Pozsonyi Evangélikus Líceum tanulója, az utolsó idején, 1931 végén a Nyugat, a Társadalomtudomány és a Protestáns Szemle szerzője. Jelképes a két kötetet elválasztó határ, az 1923-as év: Hamvas ekkor írta Géza vezérről szóló művét, amit A magyar Hyperion-ban „elsőszülött”-jének nevez. 1925-ben írta aztán a második, fontosnak tartott művét, az Olbrin Joachim csodálatos utazását: ezekről az éveiről művei Ecce homo-jából bizonyára többet is megtudhattunk volna.
Darabos Pál Hamvas-monográfiájában részletesen elemzi e korszak írásait. Mivel azonban Darabos nem ismerte a válogatásunkban közölt utolsó öt írás egyikét sem, koncepciója több helyen is árnyalásra szorul. Hamvas teljes életművének értelmezése ma még egyébként sem befejezett. A komoly olvasó ezen a ponton nem elégedhet meg a múlt század végi Hamvas-irodalom általános igazságaival. Hamvasról gondolkodni, írni vagy előadni: ez minden esetben saját kutatáson, aktuális értékelésen és a teljes életmű ismeretén alapuló, eredeti Hamvas-képet és koncepciót kíván. Csak így foglalhatja el Hamvas Béla a magyar irodalom történetében méltó helyét.

Adatok

Kötésmód:

keménytábla

Oldalszám:

210

Kiadás dátuma:

2022

A szerzőről

Hamvas Béla (Eperjes, 1897. március 23. – Budapest, 1968. november 7.) Kossuth-díjas magyar író, filozófus, esztéta és könyvtáros.

A felvidéki Eperjesen, evangélikus lelkész, Hamvas József és Sedivy Jolán gyermekeként született. Pozsonyban nevelkedik, ahová mégszületésének évében költözik át a család. Édesapja az Evangélikus Lyceum magyar-német szakos tanára, ahol Hamvas Béla 1906-tól 1914-ig középiskoláit végzi. Érettségi után rövid nyugat-európai körutazást tett édesapjával, aztán 1915-ben önkéntes katonának jelentkezett. Édesapja 1919 novemberében megtagadta a csehszlovák hűségesküt, ezért a családot kiutasították Pozsonyból, és Budapestre költöztek. Hamvas Béla 1919 és 1923 között a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–német szakos hallgatója, emellett zeneelméleti előadásokat látogatott, sőt alkalmi hallgatója volt az orvostudományi karnak is. 1919–20-ban jelennek meg első írásai a pozsonyi Tavasz folyóiratban, majd 1923-tól három évig újságíró a Budapesti Hírlapnál. Hamvas Béla 1927-ben a Fővárosi Közlöny szerkesztőségének munkatársa volt, majd 1928 és 1948 között könyvtárosként dolgozott a Fővárosi Könyvtárban. Közben tanulmányokat, esszéket, kritikákat és recenziókat publikált.1928–29-ben született Ördöngösök című regénye. 1929–31 között készült a Nehéz nem szatírát írni című elbeszélésgyűjteménye. 1928-tól 1939-ig rendszeresen Dalmáciában, a tengerparton nyaralt– mindezen élményei átszüremlenek gondolkodásába, és megjelennek első jelentős szellemi ars poeticájában, a Magyar Hyperion leveleiben, továbbá A babérligetkönyv kötetcímmel összegyűjtött esszéiben. 1935-ben Kerényi Károly és Hamvas Béla alapították a Sziget-kört, a klasszikus görög hagyományból merítkező szellemi szövetséget. 1936–45 között Hamvas Béla az Esztétikai Társaság, 1940–1944 között a Magyar Társadalomtudományi Társulat tagja.

1937-ben kötött házasságot Kemény Katalin (1909–2004) írónő, művészettörténésszel, akivel a párkapcsolaton túl alkotói közösséget is megvalósított.

1940-1944: háromszor kap behívó parancsot. A háború alatt is fordít - Lao-ce, Böhme, Hérakleitosz, Kungfu-ce, Henoch műveit. Első esszékötete, A láthatatlan történet1943-ban jelenik meg. 1943 - 1944-ben megírja a Scientia Sacra c. nagyesszét, amely második írói korszakának megnyitója.A Hamvas házaspár megéli Budapest megszállását. A lakást bombatalálat éri (1945), könyvtára, kéziratai megsemmisülnek. 1948-ban Hamvas Bélát könyvtári állásából felfüggesztik és "b-listázzák" - ez a politikailag megbízhatatlanok belügyminisztériumi kategóriája. A b-listás csak a legalacsonyabb rendű munkákat vállalhatja. Minden publikációs és szerkesztői jogától megfosztják. 1951–64 között segédmukás ill. raktáros volt. 1959-1966 között megírja Patmosz c. háromkötetes esszégyűjteményét, az életmű utolsó periódusának főművét. Holott munkái többnyire csak illegálisan, kézirat formájában terjeszthetők, továbbra is ír, és írásai egyre népszerűbbé válnak. 1968. november 7-én, Budapesten halt meg agyvérzésben.

Munkásságát 1990-ben posztumusz Kossuth-díjjal, 1996-ban Magyar Örökség díjjal ismerték el.