A főherceg selyempongyolája

Mi van akkor, ha a 20. század egyik legexcentrikusabb főhercege mégsem egy szovjet börtönben vesztette életét, hanem a szocialista Lvov feketepiacának urává vált? Habsburg Vilmos, vagy ahogy Ukrajnában mindenki ismeri: Vaszil Visivanij, a dinasztia „fekete báránya” volt. Imádta a selyempongyolákat, a tetoválásokat, a matrózokat, és mindennél jobban az ukrán függetlenséget. A történelemkönyvek szerint 1948-ban, egy kijevi börtönben érte a halál. Natalka Sznyadanko azonban új sorsot írt neki: lenyűgöző nagyregényében a főherceg túléli a fogságot, és a szovjet hétköznapok szürkeségébe olvadva próbálja megőrizni arisztokratikus tartását. A regény igazi galíciai mikrokozmosz: nyelvek, ízek és sorsok különös kavalkádja, amely Európának csak ezen titokzatos szegletén létezhetett, és több nemzedéken, világháborún és impériumváltáson ível át. Látjuk a főherceget gyermekkorában, az első világháborús fronton, az ukrán trón várományosaként, párizsi aranyifjúként és körözött szélhámosként, majd ahogy egy lembergi polgárcsalád lányát feleségül véve próbál alkalmazkodni a szovjet valósághoz, és közben látjuk unokáját, Halinát, aki már a késő szovjet, majd a független Ukrajnában keresi saját útját a múlt árnyai között. A főherceg selyempongyolája egyszerre szellemes történelmi játék és mélyenszántó látlelet arról, mit művelt a 20. század mind Európával, mind az egyénnel. Történelem hús-vér karakterekkel, pazar leírásokkal és azzal a kérdéssel a középpontban – hogyan írjuk meg saját történetünket egy széteső világban?