A világirodalom első szerelmes és családregénye - egy több mint ezeréves nagyregény - van most a kedves olvasó kezében, ezer évvel ezelőtti szerelmekről, gáláns kalandokról és császárvárosi hétköznapokról.
Egy figyelemre méltó, úttörő nő tollából született meg ez a remekmű. Egyszerre beszélhetünk a legrégibb szerelmes regényről és a legkorábbi feminista regényről is, amely megkérdőjelezte a társadalmi normákat, és nem foglalkozott a begyökeresedett nemi szerepekkel. Ez a különleges történet a 11. század óta sokáig a felemelkedés és a női egyenjogúság szimbóluma volt, míg a kényszerített együttlétek megítélése mára szerencsére megváltozott. Muraszaki a szövevényes történetmesélésével, összetett női karaktereivel és a női vágyak ábrázolásával jócskán megelőzte korát.
A regény főhőse egy szépséges, minden művészetben páratlanul tehetséges ifjú, az uralkodó fia. A „fénylő Gendzsit” császári atyja már csecsemőkorában annyira félti majdani irigyeitől, hogy emiatt inkább nem adja meg neki a hercegi címet, közrendűvé fokozza le, hogy saját erejéből legyen kénytelen hatalomra szert tenni, és így jobban vigyázhasson magára. Ám Gendzsi, ahogy felcseperedik, mintha egyáltalán nem akarna vigyázni magára, sőt: egyre veszedelmesebb szerelmi afférokba bonyolódik.