Albumok
Lexikonok, enciklopédiák
Egészség, életmód
Ezoterika
Emberi kapcsolatok
Gasztronómia
Szabadidő, hobbi
Humor és szórakoztatás
Sport
Állatvilág
Növényvilág
Térképek, útikönyvek
Ruhanemű
Nyelvkönyvek, szótárak
Tankönyv
Történelem
Informatika
Manager könyvek
Természettudomány, technika
Mezőgazdaság
Pedagógia, nevelés
Társadalomtudomány
Műszaki, technika
Szórakoztató regények
Ismeretterjesztő irodalom
Erotika
Gyermekkönyvek
Bogyó és Babóca játékok
Brainboxok
Földgömbök
Játékok
Puzzle - kirakók
Világirodalom
Szomolai Tibor könyvei
Magyar szépirodalom
Kultúra, művészet
Hamvas Béla művei
Vallás
Hangoskönyvek
Ifjúsági könyvek
Jutalomkönyvek 2025
Naptárak
Akciós könyvek
Könyvjelzők
Vásárlási utalványok
AjándékGyenes Gábor - 113 lövés - A dunaszerdahelyi maffia felemelkedése...
-113 LÖVÉS...
A dunaszerdahelyi m@ffia felemelkedése...
- Egy "kib@szott" Gay Richie féle film... – KÉPREGÉNYBEN!
Ha van 5 perc kapacitásod - tarts velem!
Csak szórakoztatni szeretnélek...
Amikor először hallottam róla, hogy a 90-es évek egyik legsötétebb alvilági történetét valaki, egy - Gyenes Gábor nevű pasas - képregény - formájában dolgozza fel, őszintén szólva kétkedve fogadtam.
Képregény, mint médium…
– legalábbis itt, Kelet-Európában – még mindig küzd egyfajta furcsa bélyeggel.
…Mégis, Gyenes Gábor munkája számomra azt bizonyítja, hogy ez a forma nemcsak alkalmas, de időnként sokkal hatásosabb is lehet, mint bármely próza vagy dokumentumfilm.
Nagyon fain, hogy az élet úgy hozta, hogy ezek ketten:
Gyenes Gábor és Barak Dávid…
– találkozhattak, hiszen így két kiváló személyiség, egy oknyomozó riporter, producer, újságíró és egy rajzolóművészt hozott össze a sors…
Gyenes Gábor képregénye, ugyanis - Barak Dávid - , a nagysikerű, kivételes oknyomozói munka eredményeként született - Elásott igazság - című dokumentumregénye alapján született!
A - 113 LÖVÉS - egy különleges mű, amely nem szuperhősöket jelenít meg, hanem egy véráztatta korszakra tekint vissza, és letaglózó módon meséli el a dunaszerdahelyi m@ffia születésének valós történetét.
A történet, ez a sajátos m@ffia-sztory a 90-es évekbeli Dunaszerdahelyen játszódik, amikor néhány alvilági fickó a – rivalizálások, leszámolások, korrupciók árán az alvilág csúcsragadozóivá váltak.
Gyenes nem öncélú a brutalitás ábrázolásában...
A történet a nyers....
Véres, és néhol sokkoló – de csak szólok – úgy érzem, ennek ellenére - nem válik valamiféle poppos, élvezeti cikk az erőszakból, hanem nyers és sokkoló dokumentummá válik egy közösség traumájáról...
Ahogy elnéztem, döbbenten ismertem fel még ennyi idő után is – mert, ugye... szerdahelyi vagyok, a - Pápay Klán - egykori jól ismert tagjait, ami persze nem kunszt, hiszen annak idején, mi szerdahelyiek, akkoriban gyakorta találkozhattunk velük a városban…
- de érdekes volt látnom, milyen rajzolva a - Sipos Milán vagy a Kecó...vagy éppen a Kiscine, esetleg a Pápay alakja...
…és azok a rajzok bizony, nem idealizálnak.
Kosz van, neonfény, szűk, fojtogató panelek.
Vörös, fekete és kék színek…
A karakterek nem szépek, hanem olyanok, mint úgy, az emberek… általában:
Fáradtak, sunyik, megviseltek, néha félelmetesek, máskor tragikusan kiszolgáltatottak.
A tónusok hidegek, visszafogottak.
A sztori nem siet, de nem is dagonyázik a részletekben.
Gyenes jól használja a képregény eszközeit.
Váltja a cselekményeket és az idősíkokat, gyors skiccek…
Szószerint letaglózott, amikor a képregényben láttam viszont a jól ismert dunaszerdahelyi utcákat, a „blokkokat”, a csehókat – felismertem a régi rendőrség épületét, meg ilyenek – borzalom.
…És az megvan, hogy úgy láttam hirtelen a mi történetünket, - ez tragikus, mert ez a történet a MIÉNK.
- nemcsak a régi gengsztereké, se az áldozatoké, se pedig a dunaszerdahelyieké – hanem ez a MIÉNK.
A felvidékiek tragédiája, ami beépült a tudatalattinkba.
Mintha egy kib@szott Gay Richi féle fimet néznénk kockáról kockára…
Éppen ezért állítom, hogy ez a könyv, ez a – 113 lövés - nem pusztán krimi, hanem társadalmi korkép.
Felmutatja, hogyan tűnhet el a közbiztonság, ha az állam megrendül…
…Hogy a jog csak papíron létezik, megvehető – üzletelni lehet vele.
Gyenes Gábor bátran nyúlt olyan témához, amit sokan inkább a szőnyeg alá söpörnének.
Nem idealizált, s nem is dramatizált feleslegesen – viszont kérlelhetetlenül őszinte volt.
Nem a látvány, hanem az igazság volt a cél.
Tény, hogy a – 113 lövés - nem magyarázta túl magát.
Az, aki nem ismeri esetleg a dunaszerdahelyi eseményeket, vagy nincs tisztában a 90-es évek szlovákiai viszonyaival, időnként persze elveszhet majd a lapok között, ezért úgy vélem...
– esetleg lehetett volna a könyv hátlapjára írni némi annotációt, ismertetőt – hiszen így kicsit bővebb hátteret kaphatott volna az olvasó.
…de ha majd belekezdesz, drága Olvasóm - nem csupán szórakozni fogsz…
Megdöbbensz, mint Én.
Gondolkodni kezdesz és talán majd meghatódsz..
Talán majd rákérdezel magadban, hogy hogyan történhetett ez meg?
Hogyan lehetett, hogy egyik pillanatról a másikra, hogyan csúszhattunk kollektíve a félelembe és egy erőszakkal terhelt valóságba?
Nyers erőszak, félelem, feszültség.
Képek. Színek. Árnyékok. Utcák. Panelházak. Éttermek. Csehók. Félhomály. Szemetes udvarok – Dunaszerdahely képekben.
Olvasóként furcsa érzésem támadt, ahogy közelebb kerültem egy-egy szereplőhöz, ahogy láttam az arcukat, a testtartásukat és a reakcióikat.
Különös volt olvasni, milyen brutális „jókai tájszólásában” nyomatta akkor hátborzongató hitelességgel és egyszerűséggel a m@ffia-főnök, a - Pápay…
Ha esetleg nem szeretsz olvasni…
– az ilyen még a legjobb családokban is megtörténik…
…ez a képregény esetleg egy belépési kapu, egyfajta belépési drog is lehet a könyvek világába – mert ez a cucc tele van vizuális impulzusokkal, szimbolikával, és képileg is megfogható formában közvetíti az információt.
A 113 lövés nem pusztán egy képregény, hanem kollektív emlékezés egy traumatikus korszakra – rajzolt formában.
A - 113 Lövés - egy olyan különleges könyv – képregény, mégpedig igaz történetre alapozott –, ami több szempontból is új:
Látványban, narratívában, társadalmi súlyban…
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Cookies
