A Hetedik Út titka

Este verni kezdte az eső az ablakot.
Úgy fújta szél, hogy még a függönyök is mozogtak. Az egész ház
nyikorgott. Frank elhúzta a függönyt, és kinézett. Egy villám elvakította,
és a következő pillanatban hatalmas dörgés hallatszott.
Rögtön ezután másféle hangokat hallott – ablakok zörögtek, ajtók
csapódtak, nagy dörejjel ki is vágódott valahol egy.
Frank kiszaladt a folyosóra. Kis híján hátratántorodott egy heves
széllökéstől. A bejárati ajtó nyitva volt. Az
előszobai rézlámpa ide-oda lengett, a falakon
különös árnyak táncoltak. Az eső Frank
arcába vágott, miközben nagy nehezen sikerült
becsuknia az ajtót. Csak akkor vette
észre, hogy a lábtörlőn egy levél fekszik…
Öt perc múlva fél négy. Mindjárt vége a tanításnak
a falusi iskolában. A hatodikosok
villámgyorsan összecsomagolnak, és csillogó
szemmel néznek a tanító úrra. Frank van der
Kódor ilyenkor mindig mesél. Csodás történeteinek
hőse, Vörös Frank mélységes tömlöcökből
szökik meg, hajótöréseket él túl, éhes
oroszlánnal, sárkánnyal, jetivel méri össze az
erejét.
Egyik a nap a tanító azzal fejezi be a mesét,
hogy Vörös Frank fontos levelet vár. Legnagyobb
meglepetésére azon az estén ő kap
levelet rejtélyes körülmények között, és ezután
egymást követik a furcsábbnál furcsább
események. Frank elhatározza, hogy kideríti,
mi történik a látszólag unalmas kis faluban.
Varázslók? Kémek? Kegyetlen bárók? Fogva
tartott gyermekek? Elrejtett kincs? Összeesküvés?
Úgy tűnik, egyik meséje önálló életre kelt,
és szereplői a diákok, a házinéni, és ki tudja
ki még a faluból… no és persze maga Frank.
De hát lehetséges ez?!