Hiénák könyve

Vajon tényleg csak egy almán múlott a paradicsomi lét? Elkerülhető lett volna-e az Özönvíz? Mi miatt nem készült el Bábel tornya? Túlélhet-e egy egyedülálló anya a sivatagban? Szükségszerűen öntelt egy főpap? Van-e boldog élet egy próféta feleségeként? Többek között ezekre a kérdésekre igyekszik választ találni a Hiénák könyve, amelyben Füge, a foltos hiéna különféle bibliai alakokkal – Ádámmal, Évával, Noéval, Nimróddal, Hágárral, Áronnal és Cipporával – találkozik, és az ő beszélgetéseik kísérik el az olvasót a keresztény üdvtörténet tetőpontjához, Krisztus eljöveteléhez. A könyv tehát leginkább egy apokrif mesegyűjtemény, ami úgy igyekszik újragondolni az Ószövetség jólismert, sokszor félelmet keltő történeteit, hogy közben mindvégig ragaszkodik ahhoz az alaptételéhez, hogy Isten csakis szeretet.

Hogy miért jött lére ez a mű?

„A kislányom körülbelül négyéves lehetett, amikor a kezembe nyomott egy színes, kinyitható mesekönyvet, amely Noé történetét dolgozta fel. Arra kért, hogy olvassak belőle. Isten annyira haragudott a világra, hogy úgy döntött, elpusztítja – kezdtem bele. Micsoda horror! – gondoltam, és talán ez a sokkélmény volt az, ami rávett arra, hogy belefogjak e könyv lejegyzésébe. Hogy miről szól a kötet? Azt hiszem, leginkább egy apokrif mesegyűjtemény, ami a kulturális mémekké vált torz istenképeknek görbetükröt mutatva igyekszik úgy újragondolni a Biblia jól ismert történeteit, hogy közben mindvégig következetesen ragaszkodik ahhoz az alaptételhez, hogy Isten csakis szeretet.” – Száler Péter