Ki hagyná el Asiát, Africát, vagy Itáliát, hogy Germániába menjen?

Több mint kétezer évvel ezelőtt a római történelem leghíresebb hadvezére és politikusa, Julius Caesar a kétségbeesett gallok szemüvegén keresztül szemlélte az egyre veszélyesebbé váló új barbár népeket, a germánokat: „azt állították, hogy a germánok hatalmas termetű, hihetetlenül bátor, fegyverforgatásban igen-igen képzett emberek, ők gyakorta találkoznak velük, s még arckifejezésüket, villogó tekintetüket is elviselhetetlennek érzik”. A germán nyelvet beszélő törzsek közül többen feltűntek a Krisztus születését követő évszázadokban a Kárpát-medence vidékein. Kvádok, vandálok, gótok és langobárdok. Valamennyi említett törzs hosszabb vagy rövidebb ideig otthonának tartotta a Kárpát-medencét, és innen indult arra a hosszú vándorútra, melynek végén emlékezetük örökre bevésődött Európa korai történetébe. Róma új barbár kihívói, akik évszázadokra meghatározták a Birodalom európai politikáját valóban kérlelhetetlen vademberek voltak, akiknek marcona küllemét szemügyre véve még a legionáriusok ereiben is megfagyott a vér és elfelejtették latin nyelvüket? Jelen kötet a történeti források és a régészeti leletanyag bemutatása révén elsősorban a nagyközönség számára kívánja bemutatni a Kárpát-medence korai történetének ezt a kevésbé ismert, közel hatszáz esztendőt felölelő szeletét. A „száraz” történeti adatok mellett a kézben tartott kötet az egykor itt élt emberek hétköznapjainak, kultúrájának és hiedelmeinek (a mozivásznon és a képregények hasábjain is felbukkanó isteneinek) ismertetése révén kívánja a ma embere számára is közelebb hozni az ókor és a korai középkor atmoszféráját. Az olvasó elmélyedését számos illusztráció és az azokhoz kapcsolódó, videókat rejtő QR kód is segíti.