Konfliktus és erőszak /A harcművészetek haszna és hatásossága valódi konfliktusokban

„Íme, az Őrmi – ez lesz abból, ha egy gyereket tévé nélkül nevelnek fel.” – Kollégám, Rick Hathaway, amint engem magyaráz egy kezdőnek.

„Roryt könnyű megérteni, ha abból a feltevésből indulsz ki, hogy prérifarkasok nevelték fel.” – A feleségem, aki bárki másnál jobban ismer.

Néhány dolog, amit tettem, de a legtöbben közületek nem:
• Elkaptak egy sokkolóval (durva)
• Elkaptam valaki mást egy sokkolóval (valószínűleg megmentettem az életét)
• Chichu-t ittam egy ex-kannibállal (olyan ízű, mint a híg tejes sör)
• Voltam látomáskeresésen
• Sikerült néhány felfokozott delíriumban leledző embert (keveseket) szép szóval megnyugtatnom
• Még többet nem sikerült csillapítani
• Elvettem a kést valakitől, aki megpróbált alattomosan hát­baszúrni (mázli)
• Piros pacsit játszottam egy csörgőkígyóval (hülye ötlet, tudom, de csak egy bébi volt)

Azonban sosem tanultam motorozni, se vízisíelni. Sok csodás tennivaló maradt még.

A tapasztalt harcművész és veterán nevelőtiszt, Rory Miller őrmester, megosztja ismereteit a börtönbeli verekedések, a taktikai műveletek és rajtaütések során megismert különbségekről a harcművészet és az utcai erőszak között, mely utóbbival ugyancsak a harcművészet lenne hivatott foglalkozni.

Miller őrmester bemutatja a mítoszokat, metaforákat és elvárásokat, amiket a legtöbb harcművész dédelget arról, mi mindent fog tanulni egy dojóban. Ezt a gyűjteményt azután összehasonlítja az erőszak igen összetett valóságával.

A második fejezet megvizsgálja az erőszakkal kapcsolatos kritikus gondolkodást, az ismeretforrások értékelésének módját, és világosan elmagyarázza a stratégia és taktika fogalmát.

A harmadik és negyedik fejezet az erőszak dinamikájára összpontosít és a ragadozókra, akik fenntartják. Több száz összecsapás és a bűnözőkkel eltöltött több ezer óra tapasztalatára támaszkodva Miller őrmester elmagyarázza az erőszak típusait: hogyan, hol, mikor és miért alakul ki, mik az adrenalin hatásai, hogyan gondolkodnak a bűnözők. Még a drogok és megváltozott tudatállapotok küzdelem közbeni hatásaira is kitér.

Az ötödik fejezet az erőszakra való felkészülést állítja központba, és azt, hogyan igazíthatjuk a jelenlegi képzési módszereinket a valóságos küzdelem követelményeihez. Kifejti a modern és az ősi harcművészetek képzési módszereit, és különleges betekintést nyújt a régi japán katák katonai kiképzésben való alkalmazásába.

A hatodik fejezet működőképes önvédelmi rendszer kialakításáról szól. A szerző szélesebb összefüggéseiben is elemzi a védekezést, és módszereket mutat, amelyekkel leküzdhetjük a belső tudatalatti ellenállásainkat, amelyek hátrálthathatnak abban, hogy erőszak esetén erőszakkal védekezzünk.

Az utolsó szakasz az utóhatásokkal foglalkozik - a hirtelen erőszak vagy az erőszakos közegbe kerülés túlélésnek árával, és hogy mennyire megváltoztathatja az ember életét akár jó, akár rossz irányban. Tanácsot ad a tanácsadók és oktatók részére, hogyan segíthetik a tanítványaikat, illetve az erőszakos cselekmények túlélő áldozatait. Az olvasó az önismeretről és a megvilágosodásról is tanulhat.