Lin-csi apát pesti rokona

„– Lin-csi apát életének legapróbb részleteit is készen találtam a fejemben – állította határozottan a pesti rokon. – De fogalmam sincs, honnan került hozzám ez a fura alak. Nem értem, miféle titkos rokonság ez. A pesti rokonnak korábban csak hébe-hóba jutott eszébe az apát, ha eszébe jutott egyáltalán. Olvasmányaiból tudott valamit a 9. századi rosszhírű kínai apátról, ki ne hallott volna róla ezt-azt? Utánanézett, hogy kiféle-miféle, és megtudta, hogy hittársai, a kínai buddhisták leginkább csak a botrányait emlegetik. Se füle, se farka történetek keringtek róla időtlen idők óta. Ezekben az apát igen furcsán, mondhatni, meglehetősen durván, faragatlanul viselkedik mindenkivel, érthetetlen, excentrikus figura. A tanításai is meghökkentőek, zavarba ejtőek, és bizony meglehetősen homályosak. Még egykori tanítványai se értették minden szavát. Ilyenkor az apát méregbe gurult, hozzájuk vágta az elmélkedő zsámolyát, vagy fenékbe rugdosta őket. Mikor milyen kedve volt.”