Loyolai Szent Ignác, az önmagát gyógyító kényszerbeteg

Loyolai Szent Ignác (1491–1556) a jezsuita rend megalapítója. Fiatal korában könnyelmű, kicsapongó életet élt. A navarrai alkirály tisztjeként 1521. május 20.-án egy ágyúgolyótól jobb lábán súlyosan megsebesült. Ez döntő fordulatot hozott az életében: a keresztény vallás felé fordult, szerzetes lett, és megírta Lelkigyakorlatos könyvét, amelyben a jezsuita nevelés alapelveit fogalmazta meg. 1540-ben megalapította a Jézus Társasága rendet, amelynek haláláig vezetője volt. 1622-ben szentté avatták.
Loyolai Szent Ignác éveken keresztül kínzó kényszeres tünetektől szenvedett. Tisztában volt e tünetek kóros mértékével, és idővel sikerült önmagát meggyógyítania. E tudását imádkozási kényszerben szenvedő szerzetestársa gyógyítására is felhasználta.

A patográfiai elemzésekből kitűnik, hogy a kényszeres tünetek és személyiségjegyek nemcsak hátrányt jelentettek Szent Ignác számára, hanem életcéljának megvalósításához is segítséget nyújtottak.