A Malleus maleficarum maleficas et earum haeresim ut phramea potentissima conterens a középkor legismertebb boszorkánysággal foglalkozó művei közé tartozik. Első kiadása 1486-1487 körül jelent meg Speyerben. Szerzője Heinrich Kramer (latinul Henricus Institoris), Domonkos-rendi szerzetes és inkvizítor volt; a mű későbbi hagyományában gyakran Jakob Sprenger neve is társult hozzá. A kötet célja, hogy teológiai, jogi és gyakorlati érvekkel támassza alá a boszorkányság valóságát, valamint annak egyházi és világi üldözését. A boszorkányságot eretnekségként értelmezi, és részletesen tárgyalja, miként kell felismerni, kihallgatni, elítélni és megbüntetni azokat, akiket boszorkánysággal vádolnak. A mű ezért nem pusztán démonológiai értekezés, hanem egyfajta eljárási kézikönyv is.

A Malleus Maleficarum már saját korában is vitákat váltott ki, és nem tekinthető az Egyház hivatalos tanításának. Nyomtatott terjedése révén azonban rendkívül nagy hatást gyakorolt a boszorkányságról folytatott késő középkori és kora újkori gondolkodásra. A 16-17. századi boszorkányüldözések idején különösen sokat idézték, és jelentős szerepet játszott abban, ahogyan Európában a boszorkányságot, az ördöggel kötött szövetséget és az ezekhez kapcsolódó büntetőeljárásokat értelmezték.