Mészöly Miklós

Szolláth Dávid nagyszabású értelmezői munkája a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb írójának, Mészöly Miklósnak (1921–2001) gazdag rétegzettségű pályaképét rajzolja meg a „hosszú pályakezdéstől” a „műformák felbontásán” át a „kései változatokig”. Bár a monográfia egységes történetet felépítő műfaja távol áll a változatos utakat bejáró mészölyi életműtől, a szerző Mészöly munkásságát éppen a poétikai sokszínűség alakulástörténeti fordulataira koncentrálva mutatja be. Szolláth nem csupán alapos elemzés tárgyává teszi az egyes műveket és irányváltó pályaszakaszokat, de körültekintően vizsgálja az adott történeti és világirodalmi kontextushoz való kapcsolódásukat, s nem utolsósorban a mészölyi hagyománynak a kortárs magyar irodalmi folyamatokra, szerzőkre gyakorolt közvetlen vagy közvetett hatását is számtalan példával igazolja.
A kötet, melynek függelékében Mészöly Miklós életrajza is olvasható, a szerző születésének 100. évfordulójára jelenik meg.

„A könyvnek egyetlen hőse lesz, a címszereplő, de viszonylag sok mellékszereplőt felvonultat, magyar és külföldi kortársakat, főként azért, hogy a pálya iránymódosításait eltérő nézőpontokból érzékeltesse. A kronológiai rend feladása is – legalábbis a gyakori eltérés a művek időrendjétől – ennek tudható be. Vannak ugyan fordulópontok Mészöly pályáján, amelyek segítik a tagolást, mégis az a jellemző az életműre, hogy az eltérő alkotóelvek párhuzamosan vannak benne jelen.”