A modern ész kritikája

„Azt mondhatnánk tehát, hogy míg mi, emberek a paradicsom nyitott kapujában tipródunk, addig az állatok angyali nyugalommal járkálnak ki-be ugyanezen a kapun. (…) Az Édenkertbe csak ugyanazon az úton térhetünk vissza, amelyiken kijöttünk. A tudás útján. A vállalkozás reménytelennek tűnik, de eltörölhetetlen múltunkban mindig akad egy-egy inspiráló történet.
Mert senki sem szolgálhatja a saját javát a jóról való tudás nélkül, mely tudás éppoly kevéssé hozzáférhető a puszta tényeken, mint a puszta csevegésünkön keresztül. (…) A tudós, illetve a társadalmi igazságosság harcosa (social justice warrior) a legjobb szándéka ellenére sem tehet jót velünk a természet, illetve az emberi természet valódi természetéről való tudás nélkül, mert csak ez a tudás teheti őket magukat jó emberré. Márpedig a klasszikus felfogás szerint jót csak az tehet, aki maga is jó.”