Ne hagyd, hogy maradjon

Richard mintha csak tizenöt perce indult volna az állomásra Chloe elé, és már itt is vannak! Úgy izgultam! Végre megismerhetem a mostohalányomat, és Chloe is találkozhat csepp kishúgával, Evie babával!
Richard repesett örömében, hogy a lánya visszatér az életébe. „Szeretni fogod – mondta ragyogó arccal. – Nagyon kedves. Ez csak egy múló indulat volt nála, amiért ismét megnősültem, de már túljutott rajta.”
Egyfolytában arról ábrándoztam, hogyan kerülünk közel egymáshoz Chloeval. Láttam magunkat, ahogy sütögetünk, miközben Richard dolgozik; fecsegünk Chloe fiúiról, tanulmányairól, pályaválasztásáról. Támasza leszek, nekem mondja el, amit a mamájának súgna meg, ha ő még élne.
Legyen elég annyit mondanom, hogy a dolgok nem egészen így alakulnak.
Ha kettesben vagyunk, Chloe nem rejti véka alá, mennyire utál, míg az apja jelenlétében maga az angyal. Richard unszol, hogy adjak esélyt a lányának, de ő nem látja azt, amit én. Nem bízok Chloeban, és biztosan nem engedem Evie közelébe.
Ugyanis én tudom, hogy Chloenál nem stimmel valami, és mindenre képes vagyok a családom védelmében.
Még mielőtt késő lenne…