Egy baszi nagy tulipán…vagy pipacs…

A történet mindig úgy kezdődik, hogy az ember elgyalogol mondjuk egy ilyen szerdahelyi galériába, mert amúgy más dolga nincsen.

Tyúkok megetetve, kutya kiment, sétált….hát akkor miért ne menjen az ember fia megnézni egy príma kis kiállٌtást, he?

De mi lesz, ott?

Vagyis mi lesz ott az ábra?

Az asszonyka, az Andikó meg bólogat, hát a - Szakáll Mária - ad elő valamit…tudod…meg a lánya….tudod…

Nem tudom…

Aztán az asszony leereszkedik hozzám, jó mélyre kell ásnia, le a szellemi valóságomba, s akkor leesik ez a nőcske, jé, bakker, ez egy jellegzetes figura Szerdahelyen, ez a nőcske, ujjongok, ismerem….

Specko egyszemélyes sötétségemre jellemző, hogy fogalmam sincs, mi történik a világban.

Ez a Szakáll Mária, fes-tő-mű-vész….vagy ki… piha.

Azt befigyeltem, hogy brutálisan tud a nőcske táncolni, szorgos báli-buli zarándokként pedig az ilyesmit kiszúrja az ember …a táncparkett riválisait, ördögeit… pláne, ha azt képzeli magáról, hogy jól nyomja, erre kislasszézik rögtön az első bugivugira az ugyancsak agyament fickójával a porondra…és lemossa a népet.

Ezek úgy járnak Bujanesz Ajreszbe….

- Hovááááááá, kérdezné a Győzike…

- Bujanesz Aireszbe…

- Nem, te hülye…Buenos Aires-be, mert ott olcsó a szódabikarbovonóna…

Na, oda, abba az izébe járnak szambázni, ölég?

De ez mellékszál, csak kóstollak, hogy figyelsz?

Ennyit tudsz egy alkotóról – ugye, drága olvasóm – már ágyúcsöve kategória?

De ha befigyel egy ilyen csóka, mint én a kiállításra – nagyszerű érzés, mert a középkorból egyenesen a FÉNYES 21.században találja magát az ember.

Legyökerezik az ember lába, banyek.

Na most – egy ilyen kortárs kiállításon benyomások tucatjait gyűjti be az emberi agy, s csak kapkod, nézi a csodát, a tükröt, s villognak előtte a színpompás képek.

Megtörténik.

Megállsz egy kép előtt, s csak nézed.

Nem bírsz tovább menni.

Ja, nyomul a háttérban a nőcske lánya is, a „kis” Noémi….elképesztő kavalkád, stílus, nyelsz a zsenialitáson – de Te már a lemez B oldalát tolod, s az alkotások között spontán szelektálsz már, nem, Te az érett mutter Szakáll Mária képeire gerjedsz…

A kép – mint egy fincsi kis kurtizán – kóstolgat, szó nélkül ott nyakladozik előtted.

Szólsz az asszonynak a terem másik végében, hogy jöjjön, ezt látnia kell…mert itt van kiállítva a világ legnagyobb izéje…PIPACS, baszod.

- Te hülye, ez nem pipacs, hanem TULIPÁN. – mondja Andikó, elnézve a fejed fölött, mert megint rájött, rossz lóra tett, ez a degenerált állat képtelen megkülönböztetni a tulipán fenségességét a mezei pipacs harsányságától.

- Na jó, bólogatok, akkor… tulipán. Nem mindegy?

Nem.

TU-LI-PÁN.

Oké, oké…

Ez akkor itt a világ legnagyobb tulipánja.

Az alkotásokban az a szép, hogy egyfajta TÜKÖR-effektet mutatnak a világnak.

Itt van ez a…TULIPÁNOS kép…

Ez a turpis kis Szakáll Mária – mintha élvezné, hogy közelhozza neked a dilijeit…

Mintha a természet „consilierije” lenne, ahol a DON Természet, a Boss, a Főnök, az Isten…le-lehajolgatna hozzá, ahogy ott dolgozik a műtermében a vászon előtt, s a DON maffiózó TERMÉSZET, ez az Isten… odasúg neki valami titokzatosat…

- Most fesd meg a Bazsarózsát….

- Most kóstold meg a Fátyolkát…

- Szép, szép…de most a szervezet azt kéri töled, hogy mutasd meg EZEKNEK, hogy milyen a Csipkefa….

- Na jó, consilierit csináltunk belőled, de most a Klán azt kérte a Beavatottak Titkos Kongresszusán, hogy fesd meg az Aranyesőt, baszod…

Ez meg…ez a nőcske ittejde, csak bólint, mert éppen ott áll a háromlábú festőállványa előtt...

Elképzelem, valahogy nagy, magas belívek vagy mi az isten van egy ilyen helyen, dögös fény, áradó fényorgia, és színek, a világ legtutibb színei balhéznak a műtermében, minta folyamatosan be lenne az ember LSD-ve, nonstop trippelve, ez a jó szó, mint aki be van tépve, s csak tolja a csodát, közelhozza neked a virágokat…

Ezt a tulipánt is.

Szirmok, fények, tobozszerű hagymácskák, bámulatos pikkelyek, rügyecskék, buroklevélkék…

Nézed ezt a széles, sima, húsos, megnyúlt, hosszúkás, tőkocsányon kiemelkedő virágot, amiért annakidején az Amszterdami tőzsdén komplett házakat adtak-vettek, öngyilkosok lettek, s megőrültek egy ilyenért…

A harangocskákat nézed, ezeket az összeboruló szirmokat, piros vagy sárga, ritkábban ibolyás, rózsaszín vagy fehér; a tövükön általában sötétebb foltokkal…

Nemhiába érzed Te is drága olvasóm, hogy most megérintettelek, uuuuuugyi…..már csak a szóra is mozdulsz, ugye?

Ha mondjuk, fehér tulipánt adsz egy nőnek, jó ha tudod… a szimbolika-rendszerben a fehér tulipán a testi-lelki tisztaság jelének számít..

Okés a bőgés?

Általában a nőiséget, a szerelmet jelképezi ez a tu-li-pán, naná, illetve erotikus szimbólum ez a javából, gondolj majd rám, ha néhány napon belül NŐNAPRA mivel szédítik meg a fickók a nőket március elején?

Na?

Tulipánt adnak nekik, így….

Mert, mert a piros tulipán kifejezetten az érzéki örömöket fejezi ki, eszednemeszed alapon.

Nagy rallyt ment ez a virág – a törökök idejében, ennek a nocsi hódító Szulejmán szultán idejében valódi kultusza volt, az uralkodóház emblémájának számított…

De rendben, nem ekézem az öreg Szuli-bácsit, mert ha ez a hülye nem jön ide, Európába kicsit magát fényezni, hogy mekkora egy izé…hódító vagymiakutyafasza, nos…talán évszázadok mennek el luftba, hogy mi, suttyó egyorrú Európaiak, nem ismerjük meg a TULIPÁNT – mert bizony a török hódításnak köszönhetjük, hogy ez a pompás virág befigyelt ide nekünk…

…és nekem sem lehetne akkor tulipánom…

… na jó, ez nem gond, mert ez a - Szakáll Mária – képes lenne csak úgy kitalálni ilyet…hogy izé…akkor mit is fessek???

…ja….festek egy tulipánt…vagy mit.

- Anyu, mit festesz? Mi ez, nagyon szép…- jönne a farbával a lánya, szakavatottan nézve a muterját, kicsit idegesen, mert mindjárt dél lesz, ez meg itt festeget valamit, közben a kirántott hús sehol…

- Na, kislányom Noémi…ez egy…nem is tudom…azt hiszem…TULIPÁN.

- Jó szó. Érdekes. – bólogatna ez a Noémi. Azért jó, hogy kitalálgatsz virágokat…

Ha nem lenne, persze, de van.

A hálómban.

Mert azonnal lenyúltuk az Andikóval, s hogy szimbiózisban élünk, azonnal tudtuk, hol lesz ennek az intimitás a köbön képnek a helye:

Az ágyunk fölött, bent a hálóban, az űberprivát zugunkban.

Na, most beavattalak...

Látod.

Ezt a képet – amióta elkötötték a galériában, s elhoztuk, szigorú körülmények között csak a szűk család láthatta – most Te is látod drága olvasóm.

TULIPÁN.

A világ legnagyobb tulipánja.

(vagy pipacs.)

Ott virít, ott nyílik, örök márciust idéz…

Reggel-este.

MINDIG.