Ludo, egy hontalan idegenlégiós

"Maquet Ludovic vagyok, 19 évet szolgáltam a francia idegenlégió ejtőernyős ezredében Korzikán. Innét indultunk bevetésre a volt Jugoszláviától kezdve sok-sok országon keresztül egészen a Közép-afrikai Köztársaságig, 19 éven keresztül, s ha életben maradtunk, ide is tértünk vissza megpihenni. A légió a mi hazánk! A részleteket megtalálod a könyvemben.

Elsősorban katonának vallom magam, írónak semmiképp. Az ok amiért ez a könyv létrejött, az volt, hogy 2019-ben váratlanul 2 év "plusz szabadidőt" kaptam az élettől, egy börtönbüntetés formájában. Ezt pedig értelmesen kellett kihasználnom, így a könyveben szeretném megosztani az életem során átélt, átlagosnak nem mondható élményeimet.

A lényeg, hogy minden tettemért vállalnom kellett a felelősséget, akár még 26 év elteltével is. Ekkor kerültem a görög fegyházba, majd innét adtak ki Szlovákiába, ahol jóval az ügyem elévülése után mégis bilincsbe vertek. Szabadulásomkor a bíró elmondta, hogy az esetem már egyetemi tananyag lett közben. Legyen ez is tanulság mindenkinek. A részleteket szintén megtalálod a könyvben!

Ha már egy ember tanulni fog a hibáimból a könyv elolvasása után, akkor már megérte.

Mindenkinek van valamilyen képe vagy inkább elképzelése, ami akkor jelenik meg, ha azt a szót hallja, hogy "idegenlégió". Akik még olvasták Rejtő Jenő könyveit, azok a tűző napsütésben pörkölődő mindenre elszánt marcona katonák menetelő csapatát láthatják, akik után csak úgy porzik a levegő, de ha közelebbről megnézzük őket, akkor csupa jókedvű pasit láthatunk, akiknek mindegyike tud valamilyen elfogadható és mókás történetet mondani arról, hogy miért is éppen itt  tengeti életét. 

Aztán vannak a XX. század végének légiós beszámolói, amelyek már a kelet-európai rendszerváltozás után születtek, kis kivételtől eltekintve olyan szerzők tollából, akik egy-két év szolgálat után továbbálltak a idegenlégióból, színes fantáziájuk viszont nem maradt tétlen és olyan történetekkel árasztották el az olvasókat, amelyek szinte minden képzeletet felülmúltak, ám egyetlen hiányosságuk mégiscsak volt, hogy általában nem voltak igazak. 

Ludo Maquet egy új színt hoz ebbe a világba. Nem csak "légiós" könyvet írt, hanem a "légióról" szóló munkát is. Annak ellenére, hogy egy ízig vérig katonáról van szó, csodálatra méltó, hogy a géppisztoly és az ejtőernyő kezelése mellett a tollat is őstehetségként kezeli. Ludo szinte elképzelhetetlenül hosszú időt, 19 évet töltött a francia idegenlégió kötelékében. Ez jóval több idő annál, amit mi, egyszerű olvasók katonaidőként el tudnánk képzelni. Hogy tudnánk akkor azt felfogni, hogy ez alatt az idő alatt a légiós életnek mennyi részlete tárult fel szerzőnk előtt? Ludo azt sem titkolja, hogy a kezdetek kezdetén a kényszer vitte rá, hogy belépjen a légióba, s a sors fintora, hogy a kemény katonát évtizedek eltelte után is számon tartotta a bűnüldözés és egy ártatlannak tűnő határellenőrzés során....

De ez már derüljön ki a könyvből!" Maquet Ludovic