Hosszú út egy közös keringési pályán

Lovelace a Wayfarer űrszonda mesterséges intelligenciájaként mindenről tudott, ami a hajóján történt, és biztosította a legénység jólétét. Aztán jött egy meghibásodás. Az összes rendszert újraindították, Lovelace pedig egy szintetikus testben ébredt fel, annak minden korlátjával együtt. Soha nem érezte még magát ennyire elhagyatottnak.

Ám Bors, egy technikus, aki életét kockáztatta a mesterséges intelligencia megmentéséért, segít Lovelace-nek megtalálni a helyét a világban. Mert Bors is nagyon is jól tudja, milyen magányosnak lenni, és mit jelent megtanulni alkalmazkodni a körülményekhez. Ketten együtt fedezik fel, hogy bár az univerzum végtelen hely, két ember együtt elegendő lehet az űr betöltéséhez.

A „Hosszú út egy kicsi és dühös bolygóhoz” című regény folytatásában a szerző ismét egy optimista, kuckós űroperába repít bennünket.