Nem kell mindenbe belepusztulni

Hol kezdődik két teológus szerelme? Tibi atya Borkápolnájában, vagy már jóval korábban, egy lelkészszenteléskor? Van-e egy szerelemnek egyetlen története, vagy minden elbeszélés újraírja, ami történt? Masri Mona Aicha első regényében ritkán látott zsenialitással mutatja meg, milyenek is vagyunk mi mindannyian: gyarló szerelmesek.
Az anyai intelmek és a hitoktatás dogmái között ügyeskedve nem tudjuk eldönteni, hogy valóban hozzá szabad-e menni az elsőhöz. És ha már hozzámentünk, csak az a kérdés marad, hogy mégis hányan férnek el ebben a házasságban. Hiszen ha mindannyian Jézus jegyesei vagyunk – hogy is van ez a dolog a monogámiával?
A nyers és bátor játék azzal, hogyan lesz a vágyból történet, a történetből magyarázat, a magyarázatból pedig újabb valóság – attól függően, ki, mikor és honnan beszéli el. Talán még abban a narratívában is reménykedhetünk, amelyben férjeink jól kijönnek egymással.
Masri Mona Aicha cikázó tekintete és meglepő nyelvi megoldásai egy olyan első regényt teremtenek, amitől – ahogy ezt mondani szokás – leszakad a plafon.