A pánik évei - Akarok-e gyereket?

A pánik évei: a kamaszkor és a változókor közötti időszak; a személyes válság, a számvetés és a változtatás ideje; talány, átváltozás, lehetőség.
A pánik évei alatt egy nő minden egyes döntését egy biológiai hátterű égető kérdés befolyásolja, mégpedig az, hogy vállaljon-e gyereket vagy sem.
Hogyan lehet józannak maradni ebben az őrjítő időszakban? Honnan tudjuk, kik vagyunk, és mit akarunk az élettől? Honnan tudjuk, jól döntünk-e?
Nell Frizzell nyers, humoros és megnyerően őszinte. Miközben elárulja, hogy mivel teltek számára a pánik évei, egyfelől együttérzőn átkarolja sorstársai vállát, másfelől kezdeményezi, hogy végre szó essék bizonyos dolgokról. Mindenki érintett: nők, férfiak, anyák, gyerekek, partnerek, barátok, munkatársak. Ideje némi őszinteségnek.
„A gyermekkorral, a kamaszkorral, a változókorral vagy az életközépi válsággal ellentétben nincs elterjedt elnevezése annak az idő, hormonok, társadalmi nyomás és anyai sóvárgás szülte viharnak, amely a húszas éveik végén, harmincas éveik elején egy gyorsvonat sebességével érkezik meg a nők életébe. Nincs rá orvosi szakkifejezés vagy német összetett szó, sem latin, arab, netán francia. Az asztrológia ugyan utal a Szaturnusz visszatértének hétéves ciklusaira, de ez a ködös kifejezés keveset ad vissza abból, milyen mértékű és jellegű helytállást követel meg, mennyi vérrel és könnyel jár az út és a változás, amelyet magamon és a környezetemben tapasztaltam. Amikor az ember átéli, úgy érzi, lehetetlen döntések hálójából próbál kikecmeregni: dönteni kell állásról, pénzről, szerelemről, lakhelyről, fogamzásgátlásról és elköteleződésről – és ezek a döntések mind egymásból következnek és visszafordíthatatlanok.”