PEER GYNT

Gál Tamás parádés jutalomjátéka...

PEER GYNT - Gál Tamás parádés jutalomjátéka...

…A sors azt a lapot adta, hogy soronkívül megnézhettem a felvidéki Csavar Színház és Soproni Petőfi Színház közös produkcióját, ezt a számomra, suttyó halandónak, egyorrú egyszeri színházrajongónak ismeretlen  - Peeer Gynt.

Miután visszagyalogoltam az esti előadásról - csak ültem nyamvadtan a szobában és kényszeredetten bekapcsoltam a TV-t, valami hülyeséget néztem, csak szóljon, menjen…

Valami idióta, de fogyasztható sorozatot bámultam, amiről tudtam, hogy garantáltan elfelejtem, hogy miről szólt…

Muszáj volt ezt a bruttó drogot fogyasztanom – különösen azért, mert véletlenül részese lettem a matrixnak, s ez az érzés hajmeresztő egy halandónak...

Megint szóltak…

Az asszony beszólt - éppen sziesztáztam – de ő csak nyomta, erősködött, hogy menjünk színházba.

- Mit tolnak?

- A Gál Tomi játszik benne...

Ja, akkor megyünk, mert a családunk dogmája ez a Gál Tomi, "Ribikéstül" együtt, úgyhogy - passz.

- De mit játszik?

Az mellékszál.

Csak néhány percel az előadás előtt tudtam meg, hogy valami Peer Gynt vagy mi az isten lesz a porondon...

Nem újdonság számomra, hogy szellemi agyhalott vagyok – legalábbis úgy tűnik.

Eddig egész jól elvoltam, mint a befőtt, még hírből sem hallottam ezt a darabot…

..de most…

Nézelődök, kutakodok – was ist das - ez a Peer Gynt vagy mi?

Mitől mentem neki úgy a falnak, mi volt az a pont, amikor megláttam a matrix kódjait, s a tudatalattim kompatibilis lett hirtelen a valósággal?

Egy olyan darabot láttam, ami a végletekig felkorbácsolt, a torkomban dobogott a szivem, majdnem sírtam,( na jó, valami belement a szemembe) gombóc nőtt a torkomban, ujjongtam, röhögtem, fincsorogtam – eggyé váltam a fílosszal - bassza meg…

Gál Tomi – banyek – a fickó…élete talán legszuggesztívebb játékát mutatta, s ha erre nem kap valami díjat spontán, csak úgy, nekifutásból - akkor nekimegyek a falnak.

Olyan művészi játékot produkált, amelyről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni – és ezt oszthatja velem együtt az a néhány száz vájtfülű néző is – itt Dunaszerdahelyen, akik látták ezt a darabot vasárnap este…

Gál Tomi játszotta Peer Gynt, aki egy akármilyen izé faluban – most nem is érdekes, mondom, hülye vagyok…de mivel Ibsen tolta ezt vagy 100 évvel ezelőtt, gondolom valahol a nocsi norvég hegyekben vagy hol - gyej sza odohrává - …szóval ott.

Ez a Peer Gynt – ijesztő figura volt…

Mert…

Mert valahogy…kísértetiesen magamra ismertem, s talán így voltunk vele az este ott mindannyian, magunkra ismertünk hálátlanságunkban - s ez akárhogy is – felbőszített.

Csattogtak a muterja pofonjai – jaj én is kaptam belőle, mert a határtalan hazudozásaim, fantáziálásaim, csúszatásaim küvéje - Peer Gyntben, azaz Gál Tamásban talált rám.

Nem mesélem el ezt a zseniális darabot – ez házi feladat.

Nem vagyok kritikus sem – ezért nem ragozom a szereplőket, a zenészeket, a rendezést, a kosztümöket – mert minek és egyáltalán hogyan fessem meg a mély gondolat esszenciáját, a filozofikus lét, az élet nagy kérdéseit, az isteni mindenhatót – egyáltalán hogyan szólítsam meg?

Mit mondjak egy olyan darabra, amit éppen csak most láttam és megnézném újra meg újra?

…de megnézem még…

Persze, mert hiszek az elrendeltetésben – erről a darabról, erről a bemutatóról még hallani fogunk, mert ez ÜT, ez NYOMOT hagy, ez beléd tipor, olyan művészi élményt ad, amit egy kretén is átél, megszólít bárkit – és ez döbbenetes.

Elszorult a szívem, ahogy végignéztem Gál Tamás…izé…Peer Gynt kálváriáját, létét, bukdácsolását – saját magamat láttam és szégyeltem magam, kitrancsírozott, láttam önmagam egy kifacsart hagyma szirmaiban, mint megannyi piti játszmáimat, a fanyar szagomat, amit árasztottam, árasztok…még most is…

Ne nevess drága olvasóm…

Mert te se tudod, hogy mire van szükséged?

Mert én még mindig ezen tépelődök…

Nem tudom…

Mire van szükségem????

És ez frusztráló.

Gál Tomi persze nem alakíthatott volna ekkorát – baszki - , szerintem ez a szerepe élete eddigi TOP 3 szerepei között lehet – ha nem támasztották volna meg annyi őrült bolond csepűrágó művésszel, jaj, ez fokozhatatlan, extatikus sikolyba fulladok mindjárt, az ujjaim fellázadnak, fuldoklok, képtelen vagyok leírni a neveket – mert ez valami…

Passz.

Kiss Szilviát régen láttam ennyire dögösnek, remek alakításban – najóajelenetekegy házasságbólazsemmitebarom - üvölt fel belőlem valami, de ezt most inkább hagyjuk..

A többi művész is - csak előjöttek a semmiből, alig szóltak, percnyi szerepekkel – de mindannyian brillíroztak, miniszerepük csúcsát járatták!

Ja.

Az megvan, hogy ott ülsz gyanútlanul, tombolsz, hagyod, hogy a játék elragadjon, mint egy tájfun – erre a semmiből na ki jön elő, banyek???

Na kiiiiii?

Hát az Eperjes Károly, baszod.

Életem, kultúrlényem félistene, a bálvány…

Ez a marha ember - , mellékszereplőt játszik Gál Tomi jutalomjátékában, ott, ahol ő a főszereplő - ez meg alápisztolyozgat?

???

És milyen szinten csinálta Eperjes Szamóca?

Mint egy ZEN mester, alázattal, villan – ő adja a legendás GOMBÖNTŐT – na…ne tudd meg kicsoda ez a Gomböntő – de ez a tag olyan legenda, meseszerű fílosz a norvégoknál, mint Rámájana az indusoknál, Peter Pan az amerikaiaknál - ez az alak a JELZŐLÁMPA lehet…

Tudod, hogy ki az a Gomböntő?

Nem?

Akkor te nem lehetsz norvég, finn lehetsz baszod…

Vagy dán...

Erről ennyit.

Evvel a Gomböntővel hozza össze a sors Peer Gyntet, miután kalandos élete után - hajós, próféta, cvakkhausz-igazgatói dilik után visszatér szülőföldjére.

Apropó, ez nekem is új.

Mi lesz majd velem, ha megöregszem?

Merek majd a tükörbe nézni?

Ki leszek?

Súlyos vagy súlytalannak bizonyulok?

taléálkozom én is ezzel a GOMBÖNTŐVEL?

…hogy ez a Gomböntő vagy ki…semmivé olvasszon és újra gyúrjon?

Eperjes Károly játéka maga volt a tökély.

Életre szóló élménnyé vált, beégett a retinámba, ahogy ő, én, az asszony, a szereplők, Gál Tomi – alias Peer Gynt eggyé váltunk a gondolat sűrűjében…

Csak ültem ott a szobában…és néztem azt a baromságot a TV-ben.

Nem lehetett elviselni azt a brutális magányt, valóságot ami rámszakadt hirtelenjében – a lét elviselhetetlen esszenciáját…

Ezt felejtenem kellett…

A pia itt kevésnek bizonyult.

Súlyosabb ütés kellett az agynak…

Mert dolgoznom kell tovább…

Hazudni és alakoskodni, hadoválni tovább…

Felejtsd el Te is – amit itt összefirkáltam…