Piros hó

Ünnepet visz a hétköznapjainkba, és ismerősen hétköznapivá teszi az ünnepeket Papp Diána novelláskötete. Ezekben a történetekben nincs szükség látványos díszletekre és eget rengető emberi drámákra ahhoz, hogy életünk mélységei és magasságai köszönjenek vissza a lapokról.

Egy lakodalom táncparkettjén, egy szállodai bár karácsonyi félhomályában, egy hagyaték dobozai fölött, egy orvosi rendelőben vagy egy balatoni panzió udvarán néha többet tudunk meg önmagunkról, mint a nagy, sorsfordító pillanatokban. Hiszen személyes drámáinkat sokszor egy félrehallás, egy túl sokáig elviselt szerep vagy az elröppenő idővel való szembesülés formájában éljük meg. A szerző pedig kivételes érzékenységgel figyeli szereplőit, legyenek azok szülők vagy gyerekek, özvegyek vagy elváltak, tinik vagy az életüket most kezdő fiatalok, nyugdíjasok vagy középkorúak…

Papp Diána írásaiban – melyeknek egy része korábban a Nők Lapja hasábjain is olvasható volt – az az üdítő, hogy a humor és a fájdalom természetes könnyedséggel fér meg bennük egymás mellett, a nosztalgia nem válik giccsé, a veszteség pedig mindig magában hordozza a továbblépés lehetőségét.