Rangrejtve járni. Víg Mihály - Németh Róbert beszélgetőkönyve

Ötvenhétben születtem, a Huba vezér utca ötvenhétben. Apám népzenekutató, anyám divattervező volt. Hatan voltunk testvérek. Boldog gyermekkornak örvendhettem. Hamar rájöttem, hová kerültem, milyen ország a szülőhazám. Kamaszkoromban renitenskedtem, mint sokan mások. Amatőr könnyűzenész, autodidakta filmzeneszerző és sokszoros családapa lett belőlem. Öt gyermekem van, akikre szívből, igazán büszke vagyok. Nem voltam szorgalmas, túlságosan is hittem Hamvas Bélának, Buddhának, Jézusnak, hogy nem szabad feleslegesen nyüzsögni, mert abból csak baj lesz. „Nézzétek az ég madarait, a mezők virágait…” Nem kell dolgozni, hanem élvezni kell azt a tevékenységet, amit az ember végez. „Jól végzett munka után édes a pihenés.” Persze és természetesen nem volt igazam, legalábbis nem vagyok benne biztos, hogy igazam volt. Sok időt elpazaroltam, másokkal együtt, és lehet, hogy hiba volt hallgatni. Ezt nem tudom. Azt tudom (azon kívül, hogy nem tudok semmit), hogy aki azt hiszi, biztosan igaza van, az tévedhet. Nézem, hogy mi történik, és hagyom, hogy változzon a véleményem. Próbálok mindenre (utcákra, társadalomra, növényekre, a Holdra és Napra) úgy nézni, mintha először látnám. Ezt csinálom mindig, és jó volna, ha ennyi elég is lenne.
Víg Mihály

Németh Róbert 1972-ben született Budapesten. Újságíró, zenész, írt már regényt (Nem vagyok itt, 2021) és fordított interjúkötetet (Nick Cave – Seán O’Hagan: Hit, remény és vérontás, 2024).
Víg Mihály 1957-ben született Budapesten. Zeneszerző, vers- és dalszövegíró, gitárművész, énekes, a Balaton és a Trabant zenekar alapító tagja. Korábbi könyve: Versek és novellák (1996)