Robinson Crusoe

James Foe londoni gyertyamártó fiának - aki az előkelőbb hangzású De előtagot illesztette nevéhez - élete éppúgy megpróbáltatásokban bővelkedett, mint leghíresebb regényhőséé, Robinson Crusoe-é. A tengeri kereskedelemmel foglalkozó ifjú Defoe (1660-1731) előbb hatalmas adóssággal csődbe ment, majd 37 éves korában indult írói karrierje - egy szatirikus pamfletje okán - börtönbe juttatta. 43 évesen azzal a feltétellel helyezték szabadlábra, hogy újságírói tehetségét az uralokdó tory párt rendelkezésére bocsátja. Széley körű zsurnaliszta tevékenysége mellett irodalmi munkásságáról 200-nál több pamflet és könyv tanúskodik.
Majd 60 évesen írta meg élete legmaradandóbb alkotását, a Robinson Crusoe-t (1719), mely a feltörekvő, gazdagodó angol polgárság erényeinek, vállalkozó kedvének apoteózisa: a magányos szigetre vetődött józan, gyakorlatias, tipikus angol szinte a semmiből épít civilizációt. Robinson Odüsszeusz 18. századi rokona; nyugtalan, kalandvágyó természete elveti apja hagyományos polgári eszményeit, s újabb meg újabb veszélyekbe, megpróbáltatásokba sodorja. Az első pillantásra kalandregény sokkal inkább filozofikus mű: Defoe gondolatai bűnös embernek Istentől kapott ereje, s erőfeszítseinek dísze, emberi találékonysága körül forognak, mellyel végül minden nehézség fölött győzedelmeskedik.