Tüdős Klára (1895–1980) divattervező, néprajzkutató a Horthy-korszak izgalmas, a hagyományos keretekbe soha nem egészen illeszkedő alakja volt. A jómódú debreceni református családból érkező fiatal lány svájci és angliai tanulóévek után, kényszerű első házasságából kilépve Budapestre ment, hogy az Iparművészeti Főiskolán képezze magát. Hamarosan már az Operaház jelmezműhelyét vezette, balettszüzséket írt, filmet és színdarabot rendezett, majd Pántlika néven a magyar népviseletből merítő ruhakreációival divatszalont nyitott. Második házassága révén Zsindely Ferenc államtitkár, majd kereskedelmi miniszter oldalán az 1930–40-es években már a legfelső körökben forgott, miközben számos jó ügyet patronált a tehetséges parasztfiatalok Györffy Kollégiumától Zilahy Lajos „Szellemi Magyarország”mozgalmáig. A Református Nőszövetség elnökeként az ostrom alatt gyermekotthonokat szervezett; férjével együtt Istenhegyi úti villájukban üldözöttek tucatjait bújtatta. Zsidók, németellenes arisztokraták, illegális kommunisták rejtőztek ebben a „Noé bárkájában”. Tüdős Klára később megkapta a Yad Vashem Világ Igaza kitüntetését. 1951-ben a házaspárt kitelepítették: 12 éven át egy balatonlellei nyaraló gondnokaiként éltek nagy szegénységben. Rongyok című memoárját Tüdős Klára húsz éven át, 1951 és 1971 között írta. Élete eseményeit sorra, mint a rongyosláda elfeledett kincseit, dédanyai báli ruhák sokszorosan átszabott maradványait veszi szemügyre. Mély istenhite fényében igen kritikusan vizsgálja korábbi döntéseit; emellett fordulatos, szórakoztató stílusban meséli végig gazdag élete történetét. A fényképekkel, dokumentumokkal, színes ruhatervekkel illusztrált könyvet Szekér Nóra történész tanulmánya, valamint bőséges jegyzetanyag és annotált névmutató kíséri.