Powered by Smartsupp

Jelenlegi hely

Unpublished
A rózsa neve (képregény)
- 9%

A rózsa neve (képregény)

Kötésmód: 
keménytábla
Oldalszám: 
144
Kiadás dátuma: 
2026
Olvasási idő:
3-4 óra
"Nosza, adok én teneked sok latint és kevés nőt, teológiát dögivel és vért, literszám, mint a Grand Guignolban, hogy te kifakadj: "Ez hamis, ez becsapás!" És ekkor kell a hatalmamba kerülnöd, beleborzonganod Isten végtelen mindenhatóságába, melynek a világ rendje semmi. És azután rájönnöd, ha ügyes vagy, hogy hogyan is húztalak be a csőbe..." Az...
Kivonva a forgalomból

Bővebben...

"Nosza, adok én teneked sok latint és kevés nőt, teológiát dögivel és vért, literszám, mint a
Grand Guignolban, hogy te kifakadj: "Ez hamis, ez becsapás!" És ekkor kell a
hatalmamba kerülnöd, beleborzonganod Isten végtelen mindenhatóságába, melynek a
világ rendje semmi. És azután rájönnöd, ha ügyes vagy, hogy hogyan is húztalak
be a csőbe..."

Az olvasó az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb világsikerét tartja a kezében. Krimit. Igazi
nyomolvasást. Vajon miért halnak sorra a szerzetesek egy XIV. századi
apátságban?
A rózsa neve nem volna tisztességes krimi, ha az olvasó a regény végén (a legeslegvégén) nem
kapna választ erre a kérdésre. De tisztességes (ördögi, ravasz és mégis üde)
regény se volna, ha a válasz nem törpülne el a még sokkalta nagyobb kérdőjelek
árnyékában.
A rózsa nevétől a rózsáig hosszú az út és kacskaringós, de belátható. Ami a rózsától a
"tettesig" sötétlő homályt illeti, bizony válasz nélkül maradunk. Milo Manara
csodálatos illusztrációival még talányosabbá válik a történet. Az olasz
képregényrajzoló mindig nagyágyúkat választott maga mellé alkotótársnak
politikai és erotikus elemeket is ötvöző munkáihoz. Federico Fellinivel, Pedro
Almodóvarral, Neil Gaimannel és Umberto Ecóval közös könyvei igazi műremekek.

Adatok

Kötésmód: 
keménytábla
Oldalszám: 
144
Kiadás dátuma: 
2026

A szerzőről

Umberto Eco (Alessandria, 1932. január 5. – Milánó, 2016. február 19.) olasz író, szemiotikus, irodalomkritikus és filozófus, a modern európai kultúra nagy irodalmára és tréfamestere.

Alessandriában, egy észak-olaszországi kisvárosban született, melynek megalapításáról szeretetteljesen mesél Baudolino (2000) című regényében. Itt töltött gyermekéveit meséli el alteregója, a naiv-cinikus kiadói szerkesztő Jacopo Belbo írásain és emlékezésein keresztül A Foucault-inga (1988) c. regényében. Édesapja azt szerette volna, ha ügyvéd lesz a fiából, de ő inkább a Torinói Egyetem irodalom és középkori filozófia szakát választotta. Tudományos pályafutását középkor-kutatóként kezdte, 1954-ben Aquinói Szent Tamásról írt filozófiai doktori disszertációt a torinói egyetemen. Később vizuális kommunikációt és esztétikát kezdett tanítani a különböző észak-olasz egyetemeken: Torinóban, Milánóban és Bolognában, közben szerkesztőként dolgozott a RAI-nál és a Bompiani kiadónál (1959–1975).

Ismertséget A rózsa neve (1980) c. regényével tett szert.  A hírnév megnyitotta a befogadás kapuit következő regénye, A Foucault-inga (1988) előtt. A tegnap szigete (1994) már igazi nehéz, barokk műveltség-regény, Eco részéről pedig igen izgalmas, briliánsan véghez vitt stílusgyakorlat, ami egy hajótörött montferratói ifjú elmélkedéseit írja le a 17. századból. A Baudolino (2000) egy kedves-ravasz pikareszk regény egy nagyotmondó fraschetai fiúról, akit Barbarossa Frigyes magához vesz, kitaníttat. Rafinált narratíva és elbeszélői egyszerűség jellemzi a regényt. Amilyen nehezen olvasható A tegnap szigete vagy A Foucault-inga, olyan olvasmányos és szórakoztató a Baudolino.

Kedvenc kategóriák

Cookies