A Séf, a Tenger és a Kolbász - Mediterrán receptek, tengeri kalandok Mallorcáról

A Mallorca szigetén hat évet töltött séf különleges gasztronómiai utazásra invitálja az olvasókat. A szerző izgalmas élményei mellett könnyen elkészíthető, igazi mediterrán hangulatot idéző ételek receptjeit gyűjtötte össze első könyvében. Weibel Csaba a Duna-menti Hartán nőtt fel. Előbb a bajai Bányai Júlia Technikumban pincér szakmát szerzett, majd nyakába vette Európát, ahol kivételesen színes és változatos szakmai gyakorlatra tett szert. 2002-ben a világhírű gasztronómiai iskolában, a svájci EHL Campus Passuggban tanulva ismerte fel a szakácsmesterség iránti határtalan szeretetét – és onnantól kezdve nem volt megállás. Svájc és Ausztria után 2017-ben Mallorca szigetére költözött, ahol tovább szélesítette a látókörét a legendás Goli étterem executive séfjeként. Munkájában ötvözi a magyar és a mediterrán konyha kincseit, élményeit pedig a Séf, a Tenger és a Kolbász nevű blogján adja tovább minden főzni és élni szerető embernek. „Most jön az a rész, hogy ajánlanom kell a könyvemet, és felhívni a figyelmedet arra a piszkos tényre, hogy ez bizony a legjobb választás az összes szakácskönyv közül az egész világon. Eh, ugyan már! Semmi kedvem mindenféle sablonszöveggel vásárlásra ösztönözni. Ehelyett inkább elárulok egy titkot. Ez itt nem csupán egy szakácskönyv. Hanem egy olyan kulináris utazás, ahol a tenger, Mallorca szigetének élővilága és az engem inspiráló emberi sorsok szorosan együttműködve alkotják meg a jelen egyik legerősebb összetartó erejét. Ez nem más, mint a hagyomány, a kulináris örökség. Csak lapozz és figyelj! Élvezd a langyos tengeri szellőt, ismerj meg különleges embereket, és fedezd az új ízeket, mert garantálom, hogy nem lesz belőlük hiány! Van egy kedvenc idézetem, ezzel maradok őszinte híved: Aki eszik, az mindig őszinte. Figyelje meg, milyen odaadó, minden egyebet kizáró érdeklődéssel, elmélyedéssel pillant az evő arra a falatra, melyet majd bekebelez s nemsokára saját egyéniségévé magasztosít. Aki eszik, az szerelmet vall az életnek. (Kosztolányi Dezső)”