A szerelmes agy - Egy idegtudós feljegyzései kötődésről, veszteségről és az emberi kapcsolatok természetéről

Jobb megtapasztalni a szerelmet, még ha el is veszítjük, mint soha nem szeretni.

Harminchét évesen Stephanie jól érezte magát szingliként: életét a tudományos kutatásnak szentelte, és a romantikus szerelem agyunkra gyakorolt hatásait vizsgálta. Egy nap azonban találkozott a szintén idegtudós Johnnal, a magány világhírű kutatójával. Egymásba szerettek, összeházasodtak, és közös irodában kezdtek dolgozni a Chicagói Egyetemen. Regénybe illő történetük drámai fordulatot vett, amikor Johnnál rákot diagnosztizáltak, majd hét együtt töltött év után örökre el kellett búcsúzniuk egymástól.

A szerelmes agy nem csupán tudományos munka, hanem megrázó vallomás is. Dr. Cacioppo elmeséli útját az elsöprő találkozástól a megbonthatatlan köteléken át a gyász mélységéig és a gyógyulásig. Eközben a legfrissebb agykémiai és viselkedéstudományi kutatásokra támaszkodva tárja fel, miért szeretünk bele valakibe, mi tartja életben a szerelmet, és hogyan dolgozzuk fel annak elvesztését.

Ez a különleges könyv egyszerre tudományos felfedezőút és szívszorító szerelmi történet – annak tanúságtétele, hogy a szerelem egyszerre alapvető biológiai szükségletünk és az emberi élet egyik legnagyobb csodája.

Egy tartós kapcsolat kiépítése két idegtudós között, akik mindketten a kapcsolatokat vizsgálják, maga is felér egy kutatással. Mindketten tisztában voltunk a szándékainkkal, ismertük az egymás felé tett lépéseink rejtett tartalmát, az egyes viselkedésmódok ránk gyakorolt biológiai és pszichés hatását. Tudtuk, hogy amikor egymás szemébe nézünk, a tükörneuronjaink aktiválódnak, hogy amikor átöleljük egymást, oxitocin szabadul fel a szervezetünkben, amikor közös vonásainkat vetjük össze, valójában azt mérjük fel, mennyire illünk össze, és tudtuk azt is, fontos előrejelzője egy egészséges párkapcsolatnak az, hogy a pár tagjai mennyire érzik úgy, mintha egyek lennének. De még ez a sok tudományos információ sem volt képes csökkenteni az egymásra találásunk fölötti örömöt és izgalmat, és nem éreztük magunkat ettől különösebben zavarban vagy kellemetlenül.