Szövetségben az ellenséggel

A ​Csehszlovák Köztársaság 1939. évi megszűnésével véget ért egy korszak az 1919-ben gazdát cserélt észak-magyarországi területek történetében. Egyúttal az új európai hatalmi-politikai állapotokkal összhangban új geopolitikai elrendeződés kezdődött. 1939 márciusában a Szlovák Tartománygyűlés – Hitler biztatására – kimondta az önálló és független szlovák állam létrejöttét, ugyanekkor Kárpátalja még vissza nem tért részeit – az ún. Erdős-Kárpátokat – Magyarország vette birtokba, és újból az ezeréves magyar haza részeként kezelte.

Popély Gyula, az egyik legismertebb felvidéki magyar történész jelen munkájában az 1939–1945 közötti szlovák-magyar viszonyt vizsgálja. Mindezt annak figyelembe vételével, hogy mindkét ország a Német Birodalom árnyékában élte a maga állami életét. Mindkettő tagja volt a háromhatalmi egyezménynek és ténylegesen hadat viselt a Szovjetunió ellen, illetve névlegesen hadiállapotban volt az angolszász hatalmakkal. A valóságban tehát „szövetségesek” voltak, ténylegesen pedig a legnagyobb ellenségek.