Astor története - Wass Albert Művei

Illusztráltság: 120 színes fotó

Indiánok, spanyolok, franciák és angolok: Florida évszázados történelme olyan, mint az amerikai múlt vagy mint egy jó kalandregény. A végén drámával. A félsziget történetét véres háborúk taglalták a spanyol hódítók megjelenésétől kezdődően, a meghódított területen pedig évszázadokkal később a keleti parti gazdagok üdülőövezeti jöttek létre. Ami a kettő között történt, az a legizgalmasabb történelmi panoráma és tabló. Wass Albert a közép-floridai Astor és Astor Park történetén keresztül meséli el a régió történelmét, Astor és környezete kiemelésével; annak a területnek a krónikájával, ahol őmaga is élt az emigrációban. A kötet bevezetőjéből: A mai napig a floridai Astor egyetlen hiteles történetét bizonyos Blanche S. McKnight írta meg és tette közzé az All Florida and TV Week Magazine 1962. december 30-i számában, A város, mely kétszer pusztult el és újra él címmel. Jóllehet az újságcikk nyilvánvaló célja az volt, hogy az idelátogató turisták figyelmét felkeltse a kellemes horgászparadicsom iránt, komoly kutatómunkán alapult, melyet a szerző a Leon megyei közkönyvtárban végzett.Azonban a földrajzi helyet, ahol Astor fekszik, nem tekinthetjük elszigetelt egységnek. E hely szorosan a St. Johns folyó völgyéhez tartozik, így az Astor történetét kitevő események szorosan összefonódnak a folyó menti történetekkel, s utóbbiak kihatottak az előbbiekre. Ezért a kutatást nagyban megszabta az a tény, hogy szükségét éreztük megemlíteni a St. Johns partjain történt valamennyi történelmi eseményt, mely elég fontos volt ahhoz, hogy kihasson mindazoknak az életére, akik úgy határoztak, hogy a George és a Dexter tavak között telepednek le. E tengerszemek Astor természetes földrajzi határainak tekinthetőek. Blanche S. McKnight a következő szavakkal vezette be Astorról szóló kis esszéjét: Astor, a nagynevű kisváros épp olyan, mint a közmondásbeli macska, amelynek több élete van. Virágzott, kétszer elpusztult és most újra él – mindezt százötven év leforgása alatt. A mi kutatásaink részben megcáfolták a szerző állításait. Az igazság az, hogy a ma Astor néven ismert közösség négy különböző név alatt virágzott, látszólag négyszer pusztult el, de újra és újra életre kelt, nem úgy, mint a közmondásbeli macska, hanem inkább úgy, mint őshonos állata, az oposszum, mindezt nem százötven, hanem kétszázhúsz év leforgása alatt.