Powered by Smartsupp

Gyenes Gábor - 113 lövés - A dunaszerdahelyi maffia felemelkedése...

-113 LÖVÉS...
A dunaszerdahelyi m@ffia felemelkedése...
- Egy "kib@szott" Gay Richie féle film... – KÉPREGÉNYBEN!
Ha van 5 perc kapacitásod - tarts velem!
Csak szórakoztatni szeretnélek...
Amikor először hallottam róla, hogy a 90-es évek egyik legsötétebb alvilági történetét valaki, egy - Gyenes Gábor nevű pasas - képregény - formájában dolgozza fel, őszintén szólva kétkedve fogadtam.
Képregény, mint médium…
– legalábbis itt, Kelet-Európában – még mindig küzd egyfajta furcsa bélyeggel.
…Mégis, Gyenes Gábor munkája számomra azt bizonyítja, hogy ez a forma nemcsak alkalmas, de időnként sokkal hatásosabb is lehet, mint bármely próza vagy dokumentumfilm.
Nagyon fain, hogy az élet úgy hozta, hogy ezek ketten:
Gyenes Gábor és Barak Dávid…
– találkozhattak, hiszen így két kiváló személyiség, egy oknyomozó riporter, producer, újságíró és egy rajzolóművészt hozott össze a sors…
Gyenes Gábor képregénye, ugyanis - Barak Dávid - , a nagysikerű, kivételes oknyomozói munka eredményeként született - Elásott igazság - című dokumentumregénye alapján született!
A - 113 LÖVÉS - egy különleges mű, amely nem szuperhősöket jelenít meg, hanem egy véráztatta korszakra tekint vissza, és letaglózó módon meséli el a dunaszerdahelyi m@ffia születésének valós történetét.
A történet, ez a sajátos m@ffia-sztory a 90-es évekbeli Dunaszerdahelyen játszódik, amikor néhány alvilági fickó a – rivalizálások, leszámolások, korrupciók árán az alvilág csúcsragadozóivá váltak.
Gyenes nem öncélú a brutalitás ábrázolásában...
A történet a nyers....
Véres, és néhol sokkoló – de csak szólok – úgy érzem, ennek ellenére - nem válik valamiféle poppos, élvezeti cikk az erőszakból, hanem nyers és sokkoló dokumentummá válik egy közösség traumájáról...
Ahogy elnéztem, döbbenten ismertem fel még ennyi idő után is – mert, ugye... szerdahelyi vagyok, a - Pápay Klán - egykori jól ismert tagjait, ami persze nem kunszt, hiszen annak idején, mi szerdahelyiek, akkoriban gyakorta találkozhattunk velük a városban…
- de érdekes volt látnom, milyen rajzolva a - Sipos Milán vagy a Kecó...vagy éppen a Kiscine, esetleg a Pápay alakja...
…és azok a rajzok bizony, nem idealizálnak.
Kosz van, neonfény, szűk, fojtogató panelek.
Vörös, fekete és kék színek…
A karakterek nem szépek, hanem olyanok, mint úgy, az emberek… általában:
Fáradtak, sunyik, megviseltek, néha félelmetesek, máskor tragikusan kiszolgáltatottak.
A tónusok hidegek, visszafogottak.
A sztori nem siet, de nem is dagonyázik a részletekben.
Gyenes jól használja a képregény eszközeit.
Váltja a cselekményeket és az idősíkokat, gyors skiccek…
Szószerint letaglózott, amikor a képregényben láttam viszont a jól ismert dunaszerdahelyi utcákat, a „blokkokat”, a csehókat – felismertem a régi rendőrség épületét, meg ilyenek – borzalom.
…És az megvan, hogy úgy láttam hirtelen a mi történetünket, - ez tragikus, mert ez a történet a MIÉNK.
- nemcsak a régi gengsztereké, se az áldozatoké, se pedig a dunaszerdahelyieké – hanem ez a MIÉNK.
A felvidékiek tragédiája, ami beépült a tudatalattinkba.
Mintha egy kib@szott Gay Richi féle fimet néznénk kockáról kockára…
Éppen ezért állítom, hogy ez a könyv, ez a – 113 lövés - nem pusztán krimi, hanem társadalmi korkép.
Felmutatja, hogyan tűnhet el a közbiztonság, ha az állam megrendül…
…Hogy a jog csak papíron létezik, megvehető – üzletelni lehet vele.
Gyenes Gábor bátran nyúlt olyan témához, amit sokan inkább a szőnyeg alá söpörnének.
Nem idealizált, s nem is dramatizált feleslegesen – viszont kérlelhetetlenül őszinte volt.
Nem a látvány, hanem az igazság volt a cél.
Tény, hogy a – 113 lövés - nem magyarázta túl magát.
Az, aki nem ismeri esetleg a dunaszerdahelyi eseményeket, vagy nincs tisztában a 90-es évek szlovákiai viszonyaival, időnként persze elveszhet majd a lapok között, ezért úgy vélem...
– esetleg lehetett volna a könyv hátlapjára írni némi annotációt, ismertetőt – hiszen így kicsit bővebb hátteret kaphatott volna az olvasó.
…de ha majd belekezdesz, drága Olvasóm - nem csupán szórakozni fogsz…
Megdöbbensz, mint Én.
Gondolkodni kezdesz és talán majd meghatódsz..
Talán majd rákérdezel magadban, hogy hogyan történhetett ez meg?
Hogyan lehetett, hogy egyik pillanatról a másikra, hogyan csúszhattunk kollektíve a félelembe és egy erőszakkal terhelt valóságba?
Nyers erőszak, félelem, feszültség.
Képek. Színek. Árnyékok. Utcák. Panelházak. Éttermek. Csehók. Félhomály. Szemetes udvarok – Dunaszerdahely képekben.
Olvasóként furcsa érzésem támadt, ahogy közelebb kerültem egy-egy szereplőhöz, ahogy láttam az arcukat, a testtartásukat és a reakcióikat.
Különös volt olvasni, milyen brutális „jókai tájszólásában” nyomatta akkor hátborzongató hitelességgel és egyszerűséggel a m@ffia-főnök, a - Pápay…
Ha esetleg nem szeretsz olvasni…
– az ilyen még a legjobb családokban is megtörténik…
…ez a képregény esetleg egy belépési kapu, egyfajta belépési drog is lehet a könyvek világába – mert ez a cucc tele van vizuális impulzusokkal, szimbolikával, és képileg is megfogható formában közvetíti az információt.
A 113 lövés nem pusztán egy képregény, hanem kollektív emlékezés egy traumatikus korszakra – rajzolt formában.
A - 113 Lövés - egy olyan különleges könyv – képregény, mégpedig igaz történetre alapozott –, ami több szempontból is új:
Látványban, narratívában, társadalmi súlyban…
113 lövés
Cookies
© 2025 Családi Könyvklub | web design: epix media