II. NUJORKBAN jártam...

Nujorkban jártam...

Gondoltam kirakok néhány ARCOT ide... a sok fura Nujorki közül...
Nem értettem, de Nujork egy ilyen sport...
Csak kapkodtam a fejem, letaglózva - mert mintha a természettudományi múzeumban flangráltam volna - annyi fajta és főleg szép, különös, fura arcot láttam a nagyvilágból...
Indiánt, afrót, kínait, mongolt, arabot, japánt, európaiakat, ázsiaiakat,  keveréket, mulattoktól a meszticekig - csodálatos színkavalkádban fürödtem, ahogy ezeket a jellegzetes multi Nujorki arcokat figyeltem...

Itt van például...akkor ez a fincsi színesbőrű nőcske...
Éppen a Washington-szkvéren, a szökőkutas parkban  lazítottam az asszonnyal, kicsit megbolondítva a brutális lazazaza hangulatban...ugye a jónép nagyokat  csobbant a csodás szökőkútban, ami a éppen a Washington diadalív előtt csobogott....a szökőkút tövében pedig ott méláztak ezek  a Nujorkiak.

Jóskártyások szédítettek, amott egy fickó tajcsizott, fincsi japcsi tinik tolták a hülyeséget hiszti-turbó-elvetemült szinten, mintha egy okkult mangából léptek volna ki, a tér másik felén az árnyékban basta-rasták üldögéltek a sakk készletük fölött és vártak egy új húsra, aki kiáll majd velük sakkozni...
Belenéztem egy partiba  - a rasták tudtak valamit, mert muris logikai sakk-mutatványokkal hecceltek, felgyorsították a menetet, az api-hús meg csak nézett - és azt vette észre, hogy óóóóegek, ezek legomboltak róla 20 dolcsit...aha, legálisan.
Oldalt ment a dili, egy egész film-stáb nyomult, méricskéltek, a stáb kajált, néztem, hátha ott van valamelyik filmes cápa,  Brad Pitt, de sehol.

Na és ugye...itt jött a képbe ez a nőcske...
Látod?
Egy egész napot lófráltunk már az asszonnyal, a máj vájfal  a Village-ben, s azt máris kijelenthetem, hogy NAGYON a HÁZ-ban voltam, életem egyik legkiválóbb, TOP szintű napját töltöttem...

Csak egy kis kóstoló, mitől vagyok úgy oda... 
Benéztünk a meleg-bárok egyikébe, oda speciel, ahonnan az egész PRIDE mozgalom elindult, ahol a 60-es években a kormányhoz hű fegyveres erők POLICE feliratokkal, előre megfontolt szándékkal, aljas indokból befigyeltek a békés homároknak....
A kávéház előtt formás kis szösszenetnyi park, benne téma-szobrokkal, élmény volt ott üldögélni, elbambulni a szivárványos zászlók tövében...
Village-ban egyébként is mintha lassulna az idő...
Kávéházak, brutál szétcsúszott könyvesboltok, plakát-árusok, éttermek, ultra-dizájn őrültek galériái...

Ginsberg? Keruac mond valamit?
A két ősbölény beat-író kedvenc kávéházában lazítottunk, ahol a MESTER kitalálhatta betépve anno az ÚTON-t, Ginsberg pedig itt írhatta, hogy - Láttam nemzedékeim legjobbjait....na....ott szürcsűűűűtük a kávét, ahova manapság is leugrik időnként Bob Dylan, ha éppen nem veszi át az irodalmi Nobel díját, ezt éppenséggel a specko szolid-punk, rágógumizó pincércsaj újságolta, dettó úgy, hogy hirtelen körülnéztem, mert azt hittem hirtelen, hogy egy észtveszejtő filmben játszom...

...de ide járt mondjuk a megboldogult, rendes  keresztény életet élő uriember, ez az angol gyerek is...
...ez a David Bowie, vagy ki...
Megittunk egy brutális kávét, ledobtuk a horgonyt vagy 3 órára, s tátott szájjal néztük az utca forgatagát, a bolondokat, a szemközti HOPP...
... nahát, Jimmi Hendrix?? Hmmmm.

Ismeretlen afroamerikai kinézetű ürge...nos, az ő kocsmájába is befigyeltünk...de többet nem mondok, mert valaki meggyanusít, hogy hazudok...

Na és...visszatérve erre a nőcskére.
Az asszony rögtön kiszúrta. Kicsit disszonáns volt a sok utcakép, hangulat-kép között, ahogy ott pucsít.
Hát ezt a rüfkét meg miért fotóztad le, kérdezte enyhe ívvel...

Hát csak...gondoltam érdekes lesz, tudod...a tyúkok......Nézd csak meg...
Hmmm, mondta roppant filozofikusan...akkor most szépen engem is fotózz le a diadalívvel.
Ennyiben maradtunk.

Lefotóztam. A diadalívvel.
És ebben akár  maradhatnánk is szimbolikus értelemben is.
Ide taszajtottam nektek egy másik arcot a Nujorki arc-millából...
... a  fickót stíröld abban a bőszítő-elegáns-extra-dekadens-sárgában...
Mintha egy agyonolvasott Jorge Amado könyvből pottyant volna ki, pont Bahiából.
Kicsit eltévedt, ezt ironikusan megjegyzem.
Mert mit keres egy ilyen fazon pont az uncsi Nujorkban, a rendes jóravaló kacifántos turisták között?
Vagy hirtelen egy rejtélyes idő-continium átvillanást fogtam be, s nem is tudom,  tulajdonképpen egy Cubai taxisofőrt, netán a Havannai szüzek imádott éjszakai dzsiggolóját, ágyak sárga kígyóját fotóztam le, aki nem is az ágyakba aludni jár...

...ha már arcok Nujorkból...

Reszkessetek betőrök 2.

Megvan?
A Central Parkban a galambos nőcske?
Na, a nőcske férjét elkaptam...ott dekkolt a manusz a Central Park tövében, a Colombus Cirkle szökőkútjánál, teljes galambaszaros díszben, de halál boldogan és kibékülve a világgal...

Semmi, semmi...
Csak gondoltam - szólok, megmutatom, mit láttam abban a nagy Nujorkban...

+ Néhány arcot..
Na és a végére az expozémnak, aproximatíve szórakoztató szinten és exkluzíve - ha megnézitek a TRIPLA fogásom...
3 hölgy a buszon...

3 olvasó, érett nő, olvassák a BOOK RIDER-t, elmerülve.
Tudom - szakmai ártalom.
Igazi bingó - hármast fogtam.
Lopva, suttyomban - a telefonommal, okosan...katt.
Nujork. Busz az 5-ös avenyún...

A hölgyek pedig flegmán, ahogy az a nagy könyvben le van írva, ha jó a történet, jó a könyv - se kép, se hang - csak marad a KÖNYV....hahóóóó, hahóóóó....Guggenheim múzeum??? nem nézitek meg?

Nem, mert lazán olvasnak.
3 asszony - 3 történet.
De hogy mit olvastak az Amazon Kindlejükön...
..az már legyen az ő sztorijuk...