Íróasztal nem terem a mi számunkra

A magyar sportélet és a magyar vívóélet egyik legnagyobb alakja Dr. Bay Béla, aki hetven évet töltött el a páston: vívóként, versenyzőként, főkapitányként, vívómesterként. De kiváló sportdiplomata volt, aki mindig, minden politikai rendszerben megtalálta a kapcsolatokat, és megtett mindent annak érdekében, hogy a magyar vívósportot előre vigye. Vívott sportolóként mind a három fegyvernemben, egy olyan időszakban, amikor a magyar kard a világ legjobbja volt, emellett pedig olyan sportdiplomáciai kapcsolatokat épített ki a hitleri Németországban, a Mussolini-féle Olaszországban, a Sztálin vezette Szovjetunióban és a Rákosi, illetve Kádár vezette magyar kommunista rendszerben is, amely rendszerekben anélkül, hogy ő hitt volna, mindig megtalálta azokat az utakat, amelyek előre vitték a magyar vívásnak az ügyét. A leghosszabb ideig volt a magyar vívás szövetségi kapitánya. Az olimpiákról, világbajnokságokról 46 aranyéremmel tértek vissza a magyar sportolók. 1997-ben, 90 évesen megkapja a vívó és sportvezetői karrierjének a legnagyobb kitüntetését, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által adományozott olimpiai érdemrendet.
Dr. Bay Béla munkásságát egyre inkább veszélyezteti a feledés. Pedig valamikor megkerülhetetlen volt mind a magyar, mind a nemzetközi szövetségben. Schmitt Pál eképp emlékezett vissza munkásságának jelentőségére: „Látom őt magam előtt, mint vívómestert. Egy ilyen nagyon erős bőrrel kibélelt ruhában. Úgy emlékszem rá, mint egy abszolút úriemberre. Úriemberre, aki mindig udvarias, aki mindig jókedvű… Őrá mindenki figyelt, vagy mint szövetségi kapitány, vagy mert pici ember létére energiát és nagyságot sugárzott.” A Dr. Bay Béla hagyatékát feldolgozó és bemutató kiadvány (Íróasztal nem terem a mi számunkra) a Magyar Napló Kiadó gondozásában, Killyéni András szerkesztésével jelentetjük meg.