Itt majd más lakik

Olvassunk Borsi Bálintot?
Én e kérdésre bólintok.
Így szól: „utánam ezt csináld!”
és ódát ír meg szesztinát,
a szakmát virtuózan űzi,
bár szavait furcsán betűzi
– lemarad itt-ott egy betű,
de ez kicsit se szembetű’ –,
lazán vesz minden kötöttséget,
én minden versén röhögcsélek.
Nem az a súlyos költészet,
mire a medvék fölnéznek,
pedig bizony ezek a medvék,
ha fölnéznének, jobban tennék,
mert van súly benne, és olyasmi,
ami a fejre tudhat esni –
egy üllő vagy egy zongora,
vagy felfal mondjuk egy boa.
Csak az olvassa verseit,
ki nem Soroksáron lakik,
akinek az se katasztrófa,
hogyha a humor akasztófa,
ki saját véleménye híve,
s egy plázaparkoló a szíve,
amiben olykor elröhincsél
a csokinyusz s a marhasintér.
Varró Dániel
*
Mikró

ha nem barnul banán se nézve be,
és Istennek se föl nem forr a víz,
hát szöszmötölve, véve észre se,
egy év megint hová, mint sorba tíz

hová siettetik, ki végre ráér,
megszokni kezdtem épp, hogy itt levés,
az évek, mint a mikróban, ha tányér,
csak körbe-körbe, aztán pittyenés