Kibillent világ

Kovács Marianna költő.
Vannak még egyéb foglalkozásai is, feleség, anya, nagymama és fotóművész.
Kovács Marianna – úgy gondolom – hisz a „Jóságban”. Mert alapvetően „jó”, bármit is jelentsen ez a banális kifejezés, bármennyire is elkoptatott ez a szavunk. A könyve nyitóversében így fogalmaz: „a Jóság olyan / mint a pipafüst / elszáll a levegőben / nyoma sincs”. Mindeközben Gregory Corso híres versét idézi, amely szintén nagyon szarkasztikusan, kiábrándultan beszél magáról a „Jóságról”.
„Kibillent világ”: ez Kovács Marianna kötetének a címe. A címadó versben így fogalmaz: „Nincs kapaszkodó / Kiszáradt a tó / Nem úszhatod meg / Minden elveszett”. Igen, ez a pesszimista, kissé kiábrándult hang végig jellemzi az egész kötetet. Mindez nem olyan meglepő manapság, kétségtelen tény, hogy nagyon is „kibillent” a világunk – Kovács Marianna ebben a kibillent világban ír verset, azonosulva mindazzal, ami körbeveszi.
És színesítve is mindazt, ami körbeveszi, mert elképesztően ért a növényekhez, sokat és szívesen ír a természetről, ahogy a fotóművészeti tevékenysége is elsősorban ilyesmire koncentrálódik.
A kötet végén – hangulatoldásnak – gyerekeknek írt verseket olvashatunk tőle. Ezekkel együtt lesz Kovács Marianna kötete igazán emlékezetes, maradandó érték.
Petőcz András
*
KIBILLENT VILÁG
Nincs kapaszkodó
Kiszáradt a tó
Nem úszhatod meg
Minden elveszett
Hangod odalett
Fejed leszeged
Nem csillan szemedben
Se könny sem jókedv
Az érintés fáj
Hangtalan kiabálsz
Mélyen legbelül
Sebzett gyermek ül