Még látlak odafenn (puha)

Kojnok Ferenc, amióta csak az eszét tudja, pilóta akar lenni. Az ég ura. De úgy tűnik, álmát nem válthatja valóra, mert az első világháború után a trianoni békeszerződés értelmében Magyarországnak nem lehet légiereje, és nem képezhet pilótákat. Az elcsatolt kis csallóközi faluban, Vágfalván nevelkedő fiú azonban nem adja fel tervét, pedig sok más út áll nyitva előtte. Akár sakkbajnok is lehetne, nagymester, hiszen kivételes tehetsége van a játékhoz. A sors végül esélyt ad neki. Amikor 1938-ban az első bécsi döntéssel Magyarország visszakapja a Felvidék nagy részét, Kassán megnyitják a Magyar Királyi Honvéd Repülő Akadémiát, amelynek egyik legelső növendéke Kojnok Ferenc lehet. Repülős tiszti avatásán már ott van a felesége, a sudár, borostyánszemű Ágnes, akibe Ferenc annak idején első látásra beleszeretett, és a kisfia, Misi is. Ő nemcsak apja sakktehetségét, de a repülés iránti szenvedélyét is örökölte.
Ám a történelem ismét közbeszól. Apának és fiának el kell válnia egymástól, mert Ferencet 1942-ben a keleti frontra vezénylik. A fájdalmas búcsú napján egy kézzel faragott sakk-készletet ajándékoz Misinek. Rögtön bele is kezdenek egy játszmába, amelyet még hónapokig folytatnak, mindig levélben írva meg a következő lépést. Aztán nem érkezik több levél a frontról…
A doni katasztrófa után az otthon maradottak élete fenekestül felfordul. „Eltűnt” – olvassa Ágnes és Misi a hivatalos értesítőn. „Felszólítom, hogy hagyja el az otthonát!” – áll a kitelepítést elrendelő fehér lapon.

A háború után szinte minden remény elveszik. A történelem családokat szakít szét, az ország ismét csonka lesz. Elérkezik az idő, amikor csak a hit segít és a boldog múlt emléke. Amikor már nincs mibe kapaszkodni, pusztán egy elkezdett sakkjátszmába és egy ígéretbe. Az ígéretbe, hogy egy napon majd befejezik azt a partit…
Bauer Barbara új regényében a hősöket gyakran dobálja játékszerként a történelem, sorsukat nagyhatalmak harca irányítja, lelküket ezért csak a hit és a szeretet mentheti meg.