Mr. Goebbels Jazz Band

„Akarjátok a totális szvinget?

Elfajzott zenét játszottak – a nácik megbízásából.

A Charlie and His Orchestra a jazzt és a szvinget 1939-től barna propagandává változtatta. Abszurd szövegeik célja az volt, hogy aláássák az ellenség morálját.”

Danny Kringiel, DER SPIEGEL

Demian Lienhard egy, a nácik szolgálatában jazzt játszó zenekar elképesztő (és szinte minden részletében igaz) történetét meséli el, valamint a hírhedt rádióbemondóét, William Joyce-ét, aki Lord Haw-Haw fedőnév alatt „Hitler hangjaként” szerzett nemzetközi hírnevet.

Lendületes, sodró tempójú, és minden komolysága mellett ironikusan szórakoztató regény, amely a maga kegyetlen abszurditásában leplezi le a náci propaganda álnokságát.

Berlin, 1940 tavasza: Joseph Goebbels döntése alapján létrejön egy big band, amely Mr. Goebbels Jazz Band néven nemzetközi hírnévre tesz szert. Európa legjobb zenészei, köztük zsidók és homoszexuálisok, szó szerint a túlélésért játszanak a náci propaganda szolgálatában, mégpedig jazzt, ami „elfajzott” zenének számít. Naponta akár hatmillió brit háztartás is hallgathatja a szövetségesek ellen uszító szövegekre írt szvinget, valamint a sztárbemondó William Joyce-t, más néven Lord Haw-Haw-t, aki a British Union of Fascists soraiban tört a magasba, majd Londonból Berlinbe menekült.

Joyce az „éteri fronton” aratott sikereket irodalmi formában akarja dokumentáltatni. A zenekarról szóló propagandaregény megírásával a svájci írót, Fritz Mahlert bízza meg, aki hamarosan kétes hírű berlini klubokban és illegális lebujokban találja magát, túl sok Cointreau-t iszik, belebonyolódik a kutatásaiba, és közben nemcsak a zenészek kételyeit kell legyőznie, hanem veszélyes megbízóit is félre kell vezetnie vállalkozása lassú előrehaladásával kapcsolatban.

Lienhard őrült tempóban hajszolja alakjait New Yorkból Galwaybe, Londonba, Manchesterbe, Zürichbe, Danzigba és Berlinbe, miközben a hitleri állam embert megvető cinizmusát éppúgy leleplezi, mint a náci propaganda álnokságát. Megmutatja, hogyan fullad kudarcba a művészi alkotás, ha egy ideológia szolgálatába áll, miközben a saját elbeszélését is ravaszul aláássa egészen az utolsó, meglepő csattanóig.