A zugevő...
ZUGEVŐ?...
Bevállalod?
Én most bevállalom.
Nos – tagja vagyok a Névtelen Zugevők Csoportjának...
A láthatatlan és titkos csoportban az a dolgunk, hogy megbeszéljük függőségünket, megbeszéljük a kilátásainkat és részletes jövőképet fessünk magunknak, segítsük és támogassuk egymást.
Tudomásul vesszük, hogy a ZUGEVÉS – súlyos, nehezen kezelhető állapot.
Már – tiszta vagyok.
De tudom, hogy a DÉMON bármikor megtalálhat, s máris suttoghatja a fülembe az ördögi noszogatásait…
Képzeld csak el a - ZUGEVŐ FÖGGŐSLÉT - esszenciájának gyökerét…
Egy kellően mogorva termet, csupasz, szürke falakkal, dohányos nikotin szaggal, enyhe verejtékkel keverve, s hozzávaló fűszernek, hogy az ÉLET- cüvé kiváló legyen, a felmosott padló felmosórongy szagát is…
A terem közepére gondolj vagy húsz fa-széket, abból a nyikorgós fajtából – körbe rakva – ahol középpen ül a misimókus, a pszicho…aki meghallgatja a függőket, szép sorjában…
És hallod, ahogy mondják…
- Én csont és bőr vagyok…
- Én alkoholista vagyok…
- Én sokáig gyógyszereztem magam, de már tiszta vagyok…
- Én csak néha kapok be néhány adag váliumot…
- Én máktea függő vagyok…
- Én hernyót, heroint nyomok… érbe….
- Én a kokaim mámorát választottam…
Hallod, ahogy a függő-raptorok bólogatnak, nehéz, sűrített levegő ez…nézed a padlót, látod a félhomályban a lábad előtt a felmosórongy útját,s azon gondolkodol, hogy lehet, hogy a takarítónéni nem csavarta ki a rongyot időben… mert most éppen, előtted egy Picassot látsz magad előtt… s ekkor érzed, hogy minden szem rád néz, te következel, jöhet a súlyos vallomásod, amitől megremegnek a falak, a szív megáll, lélegzet bent ragad, s azt várod titokban, hogy ezek a hétpróbás FÜGGŐK bevegyenek a falkába…
- Én ZUGEVŐ vagyok….
Piha, piha.
Kimondod…
Miiiiiivan?
Csak pillanatok kérdése, hogy a raptorok rád rontsanak, s ott, helyben felfaljanak – méltóképpen és stílszerűen végetvetve az életednek…
Mertmiazhogy – ZUGEVŐ – vagymialószarvagy?
Burroughs mester – Meztelen ebéd – című könyve jut az eszembe.
A - Meztelen ebéd - lényege, az a vérfagyasztó pillanat, amikor rájössz, hogy mi van evés közben a VILLA hegyén…
Kakaspörkölt nokedlivel – fincsi mi?
Libamája friss kenyérrel – fincsi mi?
Francia krémes, dió-torta – fincsi mi?
Marhavelő fokhagymás pirítossal – fincsi mi?
Diós bejgli, mákos guba – fincsi mi?
Bevállalod?
Én bevállalom.
ZUGEVŐ vagyok.
De - Tiszta.
Ahogy - egy névtelen, anonim alkoholista is élete végéig alkoholista marad – csak éppen nem iszik - TISZTA.
A zugevés – nálam – az életem során…fel-feljött a semmiből.
Felböfögtem – mert a böfögők, ezek a zugevők láthatatlan, lovagjai jöttek, elárasztottak…
Alattomosan támadtak a semmiből…
És a semmiből – hirtelen – mintha hibernált állapotból, sajátos idősíkból jönnék - a hűtő előtt álltam..
Bevetésre készen.
A kamrában…
A megterített asztal előtt – ahol elcsiptem egy sunyi, buján kitárulkozó falatot…
Nana.
Nyugalomra intek most mindenkit – ne temessetek…
A zugevés – nálam – a könnyedebb, azaz nem notorikus, családszétzüllős, agresszivabb, neurotikusabb formájában öltött testet, hanem inkább finom, művészi árnyalatokban – igazi impresszionista Monet kép volt ez a javából, amiben tudtam élni, mozogni, csevegni – rendes polgára lehettem a társadalomnak…
Csak azok a magányos pillanatok a falatnyi sültek előtt…
Apró ecsetvonások a lét elviselhetetlenségében.
Ízorgia-kupleráj a nyelv alsó bugyraiban.
Ízlelőbimbókkal kötött sunyi megállapodások, megnemtámadási szerződések, megalkuvó határeset-manőverek…
Csak egy falat.
Na jó…
Még-egy…de aztán megyek is, innen...
Mint az óceán hullámai, a függőségem szonátái is úgy lüktettek bendőm belsejében.
A ZUGEVÉS ugyanis…nem kutyafasza, s nem is disznósajt…
A zugevés – a tied.
Csak a tied!
Nem veheti el tőled senki.
Maga a GYŰRŰ – aminek Te vagy, azaz az ÉN vagyok az URA!
Magányos éjjelek, sikolyok a szájban. Hűtők, kamrák, névtelen asztalok, elcsent falatok, harapások, nyelések, betömött szájak – és csodálatos zabaorgazmusok – piciny sütik…
Véletlenül eltévedtem megint a kamrában…
Most hozzátok szólok…
Ti…szemeim, hűséges szövetségeseim, akik láttátok, mire vágyik a belső énem, a lelkem…
Ti… egyedüli fegyverhordozóim, ujjaim, karjaim – amelyek elértetek polcnyi magasságokba rakott bejgliket…mákosakat és a kedvenceimet, a megrakott, öblös rumos-diós bejgliket – úgy éjfél tájban, a végtelen magányban és felbőszült, önsirató, bűnváddal eltakarodva…
Ti…lábaim, akik tudták az utat, a koordináták rendszerét, hol és mikor kell lépni a zsákmányra lesve, mint gepárdok a szavannán támadás előtt a zsenges húsú gazellára…
Ti – fogaim, akik tették magányos sorsukat, s csak rágtatok, dolgoztatok, nem értve semmit, csak éltétek a rágás öröméért…felfoghatatlanként.
Ti – ízlelőbimbók…herék a kaptárban…
Ti - nyelőcsövem, aki jó finánc módjára lepaktált és lenyelte a zsákmányt…
Ti – bendőm, májam, savam, seggem, nyálkám, szivem…
Minden benne voltatok…Ismeritek a kalandot.
A zugevés úri huncutság. A zugevés ártatlanság és királyi érzés.
A zugevés - a test büntetése. A zugevés a lélek börtöne. A zugevés a függőségek arisztokratája.
Ezért fejezés jár, minimum zsilotin.
A kiút könyörtelen, lemondásokkal teli, sivár és szürke – de járható.
Zugevő vagy Te is, ha most bólogatsz, barátom.
Ízek, falatok, harapások, torkon lenyomott, titkos, vám nélkül eljuttatott, csempész-húsok, sütemények, banán, mazsolák, aszalt szilvák, rétesek, felvágottak, péksütemények, cukorkák, zelék, csokoládék, tejszíhabok fánkok, lekvárok, kekszek, peppék, linzerek, karamellák, kolbászok, sonkák, szalámik, müzlik, halak, kaviárok – orgazdája vagy Te is.
Ó, végtelen tápláléklánc lovagja vagyok – titkos szektás, elhallgatott, ellapitott, meggyalázott – eléd álló névtelen ZUGEVŐ.
Csibész – hogy elegáns legyek.
Felmentést kérek – ez a legkönnyebb út.
Na és te, barátom?
Ha már felocsúdtál véletlenül a modern kor oltára előtt – a családi hűtő, vagy a kamra polcai előtt, Vadölő vagy Sólyomszem módjára fürjész tekintettel – csak egy falatot – ugye?
ZUGEVŐ vagy, te is.
Na jó. Névtelen, mert csak voltál.
Most tiszta vagy.
Én is.
Éppen reformot tartok. Súlyzózok, gyümölcsöt és zabot zabálok, szobabiciklin tekerek, ahogy az a nagykönyvben le van írva. ..
Ne tagadd – kezdetnek NYELJ egyet és gyere te is a Névtelen Zugevők Csoportjába..
Majd megvigasztallak és elleszünk egy csöppet…
Ja, mondtam már?
A jövő héten disznóölésre vagyok hivatalos…
Tiszta nyomor.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges