Gáza kapuja - Az izraeli-palesztin konfliktus legsötétebb napja

Lélegzetelállító beszámoló arról, hogyan mentette meg egy izraeli nagyapa az unokáit 2023. október 7-én
Egy történet, amely bemutatja a Hamász-támadás előzményeit, a mélyben meghúzódó történelmi feszültségeket, és hogy miért nem tudta megvédeni Izrael az állampolgárait

2023. október 7. reggelén Amir Tibon és a felesége lövések hangjára ébredt az izraeli Nahal Oz nevű kibucban, amely kevesebb mint egy kilométerre fekszik a gázai határtól. Pár perccel később már a házuk biztonsági szobájában csitítgatták a két kislányukat, miközben az ajtó mögül fegyverlövések hallatszottak. Amir mobilja kezdett lemerülni, de még el tudta küldeni a következő üzenetet az apjának: „A lányok nagyon jól viselkednek, de félek, hogy nemsokára elvesztik a türelmüket, és a Hamász meghall minket idebent.”

Nagyjából hetven kilométerre északra, Tel-Aviv partjainál Amir szülei megszakították szokásos kora reggeli úszásukat, beugrottak a kocsijukba, és egy pisztollyal elindultak Nahal Oz felé, hogy megmentsék a családjukat.

A Gáza kapuja nem csak egy család menekülését beszéli el: bemutatja a gázai határvidék – az otthonuk – múltját, azokat a politikai rezsimeket, amelyek az évtizedeken keresztül folytatott háborúskodással ártottak ezeknek az összetartó közösségeknek és gázai szomszédjaiknak, valamint emléket állít a támadás áldozatainak.

„Érzékletes, hiteles és helyenként megrázó beszámoló – nemcsak a támadás napjáról, hanem az életről Gáza és Izrael határán, valamint a zsidók és palesztinek közötti harcról.” – Lesley Stahl, tudósító, 60 Minutes

„Mirivel olyan hangot hallottunk, amitől rémülten néztünk össze: géppuskaropogást.
Eleinte távolról hallatszott, a földek irányából. A korábbi támadások alatt az egyedül amiatt aggódtunk, hogy megússzuk-e az aknagránátzáport, sosem gondoltuk volna, hogy a Hamász átlép a határon. De a zajok pontosan erre utaltak. Ráadásul, bár folytatódott a bombázás, egyre több idő telt el egy-egy becsapódás között. Ettől eszembe jutott: vajon azért fejezik be a bombázást, mert akik csinálják, behatolnak a településre?
Nem volt sok időm mérlegelni a kérdést. A géppuskaropogás közeledett, mintha már a kibucot körülvevő körgyűrűről jönne – amely bőven Nahal Oz kerítésén belül húzódik. Aztán már a mi környékünkön szólt, közvetlenül a házunk előtt. Arab kiabálást is hallottunk, és azonnal megértettük, mi történt.
Valóra vált a legrosszabb rémálmunk: Izrael védelmi rendszerét – a kerítéseket, a kamerákat, a biztonsági berendezéseket, amikről mindig azt hittük, hogy megvédenek a határ túloldalán tanyázó terrorista-hadseregtől – áttörték. A Hamász eljött értünk.”