A szabadságról

A Konvent: állampolgárok gyülekezése. Ezt jeleníti meg első kötetünk, melyben új és elismert szerzők gyűlnek össze, hogy megosszák, mit jelent számukra a szabadság.

Célunk a szabadság fogalmában rejlő feszültségek körüljárása. A szabadság nem ugyanazt jelenti a baloldali gondolkodónak, mint a konzervatív geopolitikai elemzőnek; az ortodox pópának, mint a szociálpszichológusnak; az éles hangú kritikusnak, mint a távolságtartó tudósnak. Ők most mégis eszmét cserélnek minderről. Az antológia egyben emlékeztet: a szabadság nemcsak az ideális államban van jelen, hanem az élet minden szegletében: az emberi agyban, a családjaink történetében, a személyes dötéseinkben és küzdelmeinkben, a gyászfeldolgozásban, a világpolitika sakktábláján, vagy éppen az angyalokat leleplező ecsetvonásokban.

Könyvünk világképek közötti dialógus, melyet bármely tudatos állampolgár könyvespolcára ajánlunk: inspirációként a mindenkori hatalommal szemben.

„1989 gyermeke vagyok. Ezen valószínűleg már nem is lehet segíteni. Politikai szocializációm, közélet-érzékelésem, világfelfogásom abban a tapasztalatban gyökerezik, hogy minden kitérő, „baljós kanyar” ellenére a demokrácia teret nyer, a történelmi igazság feltárul. Ez a dolgok haladási iránya, ez a mérce, amihez viszonyítani érdemes – amihez viszonyítani lehetséges. Ehhez kell mérnünk, ami 1989 ígéretéből nem teljesült, és majd azt is, hogy mi teljesül 2026 reményeiből.” Lakner Zoltán

„Elvágom a koszos köldökzsinórt, amellyel eddig tájékozódtam és lezuhanok a porba, mint egy életképtelen bábu. Fa lábaimon elindulok egy olyan irányba, amerre eddig a famíliából senki nem ment. … Az utamra koncentrálok, amely nincs kikövezve, nincsen elszórva rajta kenyérmorzsa. Itt tükrök vannak, s azokban mindent látni. Legfőképpen magamat." Osbáth Márton

„De miért kellene a látást felszabadítani? És mi alól? Miért kell a dolgok túlfeléről segítséget várni és mihez? Indokolatlan kérdések ezek. Épp elég indokolatlanok, hogy érdemes legyen feltenni őket.” Nacsinák Gergely András