Paprika a kávéban - Szkeccsek, anekdoták, novellák magyar és osztrák kávéházi íróktól

Paprika a kávéban! – a Monarchia korabeli béke-évtizedek fénykorában Bécsben és Budapesten – nemritkán ugyanazokkal a szereplőkkel. A kávéház társadalmi főrum szerepének kialakulása, karrier-építő jelentősége, a zsurnalisztika és az irodalom kapcsolatainak létrejötte, írói tevékenység, mint „kézműipar” kialakulása, a kávéház, mint irodalmi műhely. Művészeti és irodalmi irányzatok szerepe, az egyszer fent, egyszer lent világszemlélet, a két világháború közötti illúzióvesztés, romantikus-impresszionista nosztalgia, hangulatképek a századforduló atmoszférájának kettőségéről: egyrészt nyitás a nagyvilágra, másrészt szellemi világvége hangulat. Hogy csapódik le mindez kölcsönhatásban a kávéházi kultúra és az irodalom kettősségében? Líra, novella, kabaré, színészet, szerepdarabok létrejötte, mindebben a zsidó elit nem elhanyagolható szerepe és a nemzetközi sztárok vendégjátéka. A kávéház és a szkeccs-irodalom, színházi ágensek és színész-menedzserek születése. Kávéházi-és kabaréirodalom, varieték és revű színházak kialakulása, a konferanszié megjelenése. Politikai kabaré, mint a társadalomkritika színhelye. Hogy nyomta rá bélyegét az irodalomra a kávéház, és hogy segítette a kávéház az irodalmat? Hogy függött össze a „kávé és a tinta”, amiben Molnár Ferenc és nagy magyar klasszikus kortársai jelentős szerepet játszottak.

Szórakoztató szkeccs-jelenetek és anekdoták, melyek a századvég hangulatának korrajzát, szereplőinek jellemrajzát adják. Egymásutániságuk a korabeli kispolgárság, a férfi-nő kapcsolatok, a pénzéhség, a korrupció, felületesség és könnyelműség és más esendő emberi gyengeségek karikizálására szolgálnak. Az olvasó úgy érezheti, hogy egy színházi, vagy kávéházi előadásba csöppen, melynek irodalmi részleteit egy láthatatlan konferanszié fűzi össze, kommentálja.

A kiválasztott osztrák „kávéházi” írók ezúttal nem csak a bécsi kávéházakról, kávéféleségekről mesélnek, de sokkal inkább a korabeli bécsi polgár lélekrajzát, a Monarchia végének hangulatát adják vissza. Lélekrajz és korrajz, ezzel együtt nyomós okok, melyekkel a bécsi polgári kávéházak természetes túlélése, legalábbis továbbélése magyarázható. Ahogy Ferenc József császár sem „ússza meg szárazon”, arra is kapunk példát, hogy látták ők a Monarchia itteni felét.

Szórakoztató, gazdag olvasmány, nem csak egy csésze jó kávé mellé!