RASZPUTYIN...egy festményt AJÁNDÉKOZOTT nekem…

RASZPUTYIN…
...vagyis az igazi DOLÁN GYÖRGY képe a nappaliban…

Valamikor, még a 90-es években – egy pozsonyi kávéház dögös belsejében, ahol nyüzsögtek a művészek, az asztalomnál félőrült költők, elvetemül regényírók meg piktorok – ilyenek - dekkoltak, váratlanul és felszólítás nélkül megérkezett az asztalunkhoz valahonnan az orosz kómából egy szökött cári tiszt és vele maga - RASZPUTYIN.

Néztem ezt a szakállas őrültet, abból a kicsattanó, jótékony amolyan sugárzó fajtából, amely valósággal letaglózta az embert. Beszélt ez magyarul, szklovákul, csehül, de még arabul is odaszólt egy eltévedt arab diáknak…

…De mire ide értem a sajátos – trippemből - csak beszóltak, bemutatták nekem is ezt a szökött orosz fegyencet:

…hogyaszonygya - DOLÁN GYÖRGY - festőművész….

…vagyis akkor szólíthatom magát Gyuri bácsinak?

Hoppá, drága olvasóm…

Most azt hiszed, arról a Gyuri bácsiról beszélek, akivel – ha éppen NUJORKBAN vagyok, mindig teniszezek egyet jópofát – ugyi nem a Soros Gyuri bácsira gondolsz?

Nem.

Az öreg Soros Gyuri bácsi más tészta.

Egyszer egy teniszszerva alatt saját füleimmel hallottam, hogy kiszólt a labdaszedő gyeröknek, hogy na, akkor indítsátok el a magyarok permetezését, mert 200 ezer migráncsot teszek majd a helyükbe, hogy birkát tenyésszenek nekem…Atika, te pedig figyeld a tőzsdén a birkagyapjú árát…

Nos – mivel aszonta Gyuri bácsi, hogy a dél-alföldet szemelte ki permetezésre, én meg Csallóközi vadparaszt vagyok – akkko…KÖZÖM?

Piha, piha…

…Erre kaptam egy alattomos nyakleves Raszputyintól…

- Süne, ha még egyszer Gyuri bácsinak fogsz nevezni, gondjaid lesznek… – mondta, és békülékenyen megdobott egy ingyenes jeggyel az aznapi baszi nagy ünnepélyes meg minden ilyesmi kiállítására a Szlovák Nemzeti Múzeumba, mert hogy igen…mondtam már….kiállítása lesz, ami majd elindul szerteszéjjel a világba.

Mármint a GYELOI…

Nos – ezzel indult a barátságom RASZPUTYINNAL, az igazi Dolán Gyurival. ( Gyuri bácsival – mert akkor is nagy a korkülönbség, én meg jórabaló tisztességes gyerök vagyok, tudom, mi a RESPECT )

Ezzel a mukival pedig odáig fajult a helyzetem, hogy - ecccercsak AJÁNDÉKOZOTT - nekem egy képet, baszod.

Egy művésztől, alkotótól, pláne egy festőmukitól - képet kapni – nálam – a metafizika esszenciája.

Nincsenek rá szavak, micsoda gyönyörűség… persze jó, ha az embernek 30. születésnapja van, ami már ugye, évtizedekkel ezelőtt volt…de akkor is…a jó barátság kezdete érdekében és a megnemtámadási paktum elősegítése érdekében meghívtam ezt az igazi Dolán Gyurit, alias RASZPUTYINT a születésnapi partimra, amiről jót vagy semmi rosszat…maradjunk annyiban, hogy fergeteges és lavinaszerű volt – EZ – meg… megdobott, vagyis MEGAJÁNDÉKOZOTT egy képpel!

„Sünének szeretettel a 30. születésnapjára.” – Ezt odaírta a képre.

A festményemre.

Ha megnézed ezt a képet…festményemet…tudni fogod, hogy RASZPUTYINNAK, az igazi Dolán Gyuri bácsinak ez a képe egy sorozatból van, egy fergeteges, leginkább a 90-es évek korszakának bőséges lenyomatát jelöli.

A barlangrajzos képei – bizony nagy rallyt futottak, csodálta EZEKET a fél világ.

A csóka az ősember kultúráját örökítette meg.

Afrika titkos zugát.

A sivatagot.

A primitív, ősrégi sziklarajzokat, ahol a képek nemcsak képek, hanem önmagukban is kiállítások a csontokból, kőkorszakbeli kövekből, nyílhegyekből…

Csodálatos szellemi szépség, színpompa, szivárvány, hideg és meleg, vízesés…

A tűz van a képben, egy szimbólum, olyan tűz, amihez odaülhetnek az emberek.

Egy hely, ahova visszatérhetünk oda, ahonnan elindultunk – a kőbaltához és a nyílvesszőhöz.

Homok, tánc, NAP és HOLD, a szimbólumok ősi rekeszei jutnak be az otthonodba, ha egy DOLÁN képet raksz ki.

Megvéd a kép, megvédenek a rajzok, a kőkorszakbeli ükjeink lenyomatai, a fúzió, a kapszulla, az ÜZENET – az ősi kód – rituális tánc, mozdulatok sóhajtanak fel esténként az otthonodban – te csak alszol, álmodod az igazak álmát – nem tudhatod, hogy az álmaidra ott vigyáznak a régi barlangok vad harcosai – mert a TÖRZSHÖZ tartozol, ők legalábbis ezt hiszik – és ez rendben is van…

Nézem a képet…a képem…a képünket…a képét….

Agyalok…

Lehet, hogy az alkotója inkább ősember volt, a barlangfestők klánjából, aki dehogy ment vadászni, inkább ott kócerájkodott a sötétben, mindenféle állatok vérével szórakozott, festékre gerjedt, hol és mit lehetne szerezni – ott mozizott a barlangban – a többieknek meg… mivel esténként kellett a mozi, a kollektív relax, mert rájöttek, hogy KULTÚRA nélkül minek élni??? – hagyták, hadd festegessen a furcsa muki bölényeket, vadlovakat, dárdákat, mamutokat – mert a tűznél este, ahogy nézték a fickó rajzait – bűvöletesen megmozdult minden…

Azt kérded – hogy jön ez ide - honnan esett le ennek a Dolánnak ez a barlangos izé?

RASZPUTYIN, vagyis az igazi Dolán György…

…TUDOM.

Ritka lehetőséget kapott, hogy Észak-Afrikába menjen, ki a berber sivatagba.

Na most – én - az egyorrú lúbi-nocsi mit bókherálnék egy ilyen szituban, ugyi?

Naná, hogy a helyi piacra mennék ki birkát zabálni, a sukban, azaz a piacon a buckalakók malaclopó ruhájára alkudoznák…

Ez meg…

Kiment anno, a sivatagba, hogy megnézzen egy-két kőkorszakbeli barlangot…mert azt hallotta, hogy…

Pedig dehogy.

Na, ott kaphatta el ezt az izét, ezt a barlangi dilit…ezt a - vírust – bár ezt a - vírus - szót most inkább csínyján kezelem ebben a helyzetben – megérted, ugyi…

Nézed megint és megint, és újra és újra ezt a képet, ezt a barlangrajzot….

Ha már barlang, akkor bejárat, sötét, sejtelmes LYUK.

Lyukcentrikusság, ha érted, mire gondolok, apropó nők…

Ez a RASZPUTYIN, azaz az igazi Dolán György…

…már akkor veszélyesen nőfaló lehetett.

Égett a szeme, vonzotta EZ a nőket, mert a művészet szent őrültjeire…kitudjamiért…. csak úgy rajzanak a nők, talán mert elkábulnak a kódtól, amit látnak, visszaesnek egy idült kőkorszakbeli bódulatba, s a sivatag, a zord táj, a valóság megváltozik .

Hirtelen fák, virágok mindenütt, kitavaszodás - a sivatag kivirágzik…

Amúgy találkoztam már - ÚJDONSÁG – szembejött nekem mostanában ennek a RASZPUTYINNAK, vagyis az igazi Dolán Györgynek egy újkori, ÚJ képe is.

…valahol egy távoli, messzi galériában…

Piha, piha…

Ne tudd meg, micsoda energia lehet ebben a csókában…

Banyek, a képe majdnem szétfeszítette – ott - , azt a baszi nagy termet…

Áradó ERŐ, színek kavalkádja nyerített a vászonról, provokált a NAGY VALÓSÁGRÓL, a fehérben a piros, a sárga sikított…

Amit akarsz, mégis mire számíts, ha egy RASZPUTYIN féle félőrölt festőművész alkotását nézed?

Rájöttem – ennek a RASZPUTYINNAK, vagyis…